Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

78 CZÉKMÁNY ANNA: MÚLTJÁBAN ÉL A NEMZET(I) terv-pályázatát azon a sajtótájékoztatón, amelyet Szinetár Miklós kormánybiztos - több szakemberrel együtt - tartott kedden a Parlamentben. Ugyancsak kormánydöntés volt - mondotta -, hogy még az idén ki kell írni az építészeti pályázatot, és év végéig el kell dönteni, ennek alapján hová épüljön az új Nemzeti Színház. Olyan színházi kulturális központot képzelnek el - fejtette ki Szinetár Miklós - amely az egész magyar nyelvű színjátszás központjaként működne, Marosvásárhelytől Torontóig minden magyar nyelvű színháznak otthont adna. Úgy vélte azonban, ha az építkezés jövőre nem kezdődik el, és 1995-re, a világkiállításra nem fejeződik be, akkor a Nemzeti Színház ügye ismét lekerül napirendről." A fenti hír-szövegrészletben mindazok a lényeges tematikus csomópontok felbukkannak, melyek alapvetően meghatározzák a Nemzeti Színház „kortárs" történetét. Egyfelől az újonnan formálódó hatalom szándékát arra, hogy a Hevesi Sándor térre száműzött Nemzeti Színházat saját struktúrája alapján újrateremtse, ezzel is deklarálva az általa képviselt szimbolikus rendszer érvényességét és dominanciáját. Másfelől a Nemzeti Színház feladataként jelölődik ki, hogy jelképezzen valamifajta, közelebbről lényegében soha meg nem határozott nyitott, ám mégis a 19. századi értelemben vett nemzeti jelleget. A Nemzeti Színház épület történetének következő, kortárs fejezete - nem épül meg 1995-re - hogy kezdetét vette az Erzsébet-téri rémtörténet. Hosszúsága és az álláspontok, elképzelések elképesztő variabilitása, instabilitása miatt ebben a szövegben nem rekonstruált folyamat szüzséje: a téren 1997-ben elkezdett alapozási munkákat leállították, hogy a gödörből mélygarázs vagy hangversenyterem legyen és a Nemzeti Színház új helyét a Városligetben határozták meg, történt mindez 1998 és 2000 között. A Nemzeti Gödör létrehozás explicitté tette, hogy a demokratikus hatalom erői is részt kérnek a Nemzeti Színház fogalmára rakódott történelmi aurából, kihasználva a Nemzeti Színház fogalmának nehezen meghatározható értelmezői hagyományát, anélkül, hogy a nemzet, nemzetiség fogalmával mélyebben és széles körben foglalkoztak volna. E gesztus szükségszerűen együtt járt a múlt újraértelmezésével, azoknak a tényeknek, közöttük tételezett viszonyrendszereknek, esetenként a hozzájuk kapcsolható emocionális tartalmaknak a verifikálásával, melyek lehetővé tett a fogalom szimbolikus, a tér és épület fizikai kisajátítását. A Nemzeti Színház 2002-ben nyitotta meg kapuit. Az épületet ezúttal nem ideiglenesnek tervezték. A nyitóelőadás kritikai visszhangjában legtöbbet használt szavak: hagyományőrzés, a múlt tisztelete, haladó hagyó-