Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)
76 CZÉKMÁNY ANNA: MÚLTJÁBAN ÉL A NEMZET(I) ringathatja magát abba a hitbe, hogy valami a múltban és szerkezetében lezárt struktúra legfontosabb vonásaira, így meghatározó tendenciáira rálátása lehet, és ez alapján túlnyomórészt implicit feltevésként objektív történet létrehozására törekedhet. A jelenkori történetek nyugtalanító egyértelműséggel mutatják meg saját szabdaltságukat és a szakemberek felelősségét. A metanarratív vagy struktúrán kívüli megközelítési módok reflektálatlan szempontrendszereinek alkalmazása csődöt mond a jelen vizsgálatánál, és nyilvánvalóvá teszi a történészi munka részben fiktív jellegét, a szelektálás és a kombináció metaszubjektív faktorokkal nem verifikálható egyéni döntésének szépségét és terhét. Visszatérve eredeti célkitűzésemhez az eddigiekben is követett módszer alapján elsőként a kortárs hatalmi diskurzus nemzet, nemzeti szavának értelmezési erőmezejét jelzi a szöveg, azzal a céllal, hogy a Nemzeti Színház fogalmára is érvényes állításokat fogalmazzon meg. A kortárs nemzet fogalom esetenként kétségbeejtően tagolt labirintusában egyfajta Ariadné fonalat kínál Katherine Verdery szövege. 7 E rövid textus azért tűnik kiváló hivatkozási alapnak, mivel egyfajta összegzése a nemzetfelfogásoknak, melyeket esetenként negatív elrugaszkodási pontként, illetve saját nézetét erősítő gondolati bázisként alkalmaz. Verdery élesen szembefordul azokkal - az állítása szerint a kortárs tudományos diskurzusban már periférikusnak számító - „hitekkel", melyek a nemzetet metaszubjektív valóságnak tételezik. Ez az oppozíció nem véletlenül idézheti fel Otto Bauer - e tanulmányban fentebb érintőlegesen vázolt - nemzetfelfogásának alapvetését. Ez természetesen nem jelenti, hogy a 21. század óta a nemzet fogalmát vizsgáló szociológia egy helyben toporog e kérdés- és problémakör vizsgálatakor, pusztán az a következtetés vonható le, hogy a nemzetállam kialakulásakor és korai időszakában hasonló problémákkal és kérdésekkel szembesültek a szakemberek, mint korunkban, mely egyes vélekedések szerint a nemzet, mint szimbolikus rendszer végét vagy legalábbis radikális átalakulását hozhatja. 8 Veredy nézete, hogy a modern államot egy totalizáló folyamat eredményeként kell tekintenünk, amely a homogenitás irányába ható szakadatlan nyomássaljár együtt, s ami egyben a kizárás folyamata is. A homogenitás vagy közösen birtokolt tulajdonság normatív célzatú intézményesítésével az államépítés folyamata társadalmi és politikai értelembenjelentős tényezővé teszi a különbséget - azaz jelentőséggel ruházza fel az olyan különbségeket, mint az etnicitás, a nem, a lokalitás és a rassz, melyek az állami egységesítő program szempontjából a különbözőség egyedi formáikéntjelennek meg.
