Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években

DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 31 Dihovicsnij: Nászutazás. Ruttkai Ottó (Kosztya), Tábori Nóra (Nasztyenka), Pálos György (Andrej) és Szatmári István (Mark). Déryné Színház (A Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínháza), 1955. április 29. Rendezte: Seregi László. Keleti Éva felvétele Azt szokás mondani, hogy az „ötvenes évek" 1949-től 1963-ig tartottak. Ez a korszakolás egy messzi távlatból bizonyára elfogadható. Nem árt hozzátenni, hogy a korszakon belül további bontásra van szükség. Lehet olyan közbenső időszak, mely éppenséggel nem jellemző az adott korszakra. Az 1954-1955-ös, valamint az 1955-1956-os évad műsora, a szakmai viták problémaérzékenysége, a kitűzött és részben megvalósult változtatások iránya megelőlegezett valamit egy későbbi időszak gyakorlatából. Az 1950-es évek közepén a színházi életben felvillant valami az 1960-as évek végének „konszolidált szocialista állapotából". Addig azonban a következő évek politikai történései (a diktatúra utóvédharca, a forradalmi robbanás, majd a megtorlás) elnapolták egy sor kérdés felvetését és megválaszolását. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban is szolidan működött a magyar színház. Voltak, akik elmentek, voltak, akik átmenetileg parkoló pályára kerültek, esetleg végleg kikerültek a színpad világából, de aztán beléptek új szemléletű fiatalok is, akiket már nem kötött a múlt. A konszolidáció egészében azt eredményezte, hogy a színház az 1960-as, 1970-es években Magyarországon nem lett a látványos politikai csatározás terepe.