Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Németh Éva: A színészfotók emlékezete
134 NÉMETH ÉVA: A SZÍNÉSZFOTÓK EMLÉKEZETE sünk, hogy a színészek ebbe az egy képbe akarják belesűríteni az egész előadás tartalmát. Kovács József és Oszvald Marika tekintete a távolba néz, beleéléssel játsszák szerepüket. A hatáshoz hozzájárul a fényképezés technikájának a fejlődése, az előadás közben készült fotók esetében nincs lehetőség a pontosan megkomponált beállításra. A jelenetek megszerkesztése a rendező utasításával a próbák feladata. Az előadás nem csak a közönség által felmagasztalt színésznőről szól, ezt az is tanúsítja, hogy a képeken megjelenő szerepekben egyenrangúak a színészek. Sokszor nem is ismerjük fel egyértelműen, hogy melyik előadásból látunk részletet. A két szereplő egymáshoz való viszonya azonban világosan érzékelhető, abból a mozdulatból, ahogy érintik egymást. Az 1988-as pécsi valamint az 1982-es békéscsabai előadás képein is csak Kukorica Jancsi jellemző attribútuma, a furulya az, ami konkrétan utal a darabra. A színészek nem a fotósnak (vagy a fotót szemlélőnek?) játszanak, nem esnek ki a szerepükből. A színészi játékstílus koronkénti változását pontosan nyomon tudjuk követni ezeken a fotókon. A realista lélektani ábrázolás egyértelmű példái a Maros Gábor és Oszvald Marika valamint Egri László és Bukszár Márta kettőséről készült képek Fedák Sári uralkodó patetikus játékmódjához képest. Hans Belting meghatározása szerint a világot közösségek tagjaiként és individuumként is érzékeljük. Cliffort Geertz pedig azt írja, hogy minden kultúra magában hordozza saját értelmezését. Mi az értelme a kép nézésének? Heidegger hipotézise, hogy az emberi lét lényege szerint megértő jellegű. A képet is azért nézzük, hogy megértsük. Ha megnézünk egy színészt ábrázoló fotót, elveszünk a képen látható arc tekintetében, a látvány reflektálatlanul érint meg minket. A befogadásnak ebben az állapotában szó sincs értelmezésről. A látvány az alak tekintetében található. A tartalmi elemzés előfeltétele ez a nyelvünkön túli tapasztalat, mely fontos a megértéshez. A látvány vezet kulturális közelségbe a fotóval, ami olyan közösséggel való azonosulást eredményez, mellyel nincsen térbeli vagy időbeli kapcsolatunk. „A különféle képek kultúraalkotó tényezők" - írta Thomka Beáta. 5 A testek képekként vannakjelen a színházban. A színháztörténeti múltat tekintve a nézés fontos jelentéssel bír, erre utal a teátrum szó is. Hiszen a színház egy olyan hely, ahol valaki figyel. A görög kultúrában ugyanúgy fontos szerepe volt a látásnak, a reneszánsz korban minden olyan helyet színháznak neveztek, ahol látásnak kiszolgáltatott esemény történt. A színházi fotókat nézegetve összekapcsolódik a tekintet és a teatralitás a testtel. A látás módja pedig korszak- és kultúraalkotó tényezővé válik. Ezért nélkülözhetetlen forrás a színháztörténeti kutatásban a fotó.
