Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Németh Éva: A színészfotók emlékezete
NÉMETH ÉVA A színészfotók emlékezete A fényképezőgép feltalálásában fontos szerepet játszó Luis Jacques Mande Daguerre festő, díszlettervező és illuzionista volt. Olyan ember, aki kísérleteinek céljaként az elkápráztatás színházi folyamatát tűzte ki. A színháznak és a nézésnek ugyanaz a tárgya: az emberi test. A fotókon megjelenő testek ábrázolási módja képet ad az adott korszak testhez fűződő viszonyáról, tehát „egy kor művészete a legtöbbet talán akkor árul el önmagáról, amikor a testhez való viszonyát közszemlére teszi" 1. A színháztörténeti kutatásokban fontos, hogy a színházi képeket elemezzük, hiszen egyúttal azt is rekonstruálhatjuk, hogy a társadalmat milyen viszony fűzte a színházhoz, a színészekhez. A fényképezőgép feltalálása (1839) óta a fotók olyan emléket állítanak a múltnak, mely nem ér fel egy festménnyel sem, hiszen a fénykép nyoma a gép elé került valóságnak. A fotót vizsgáló szemlélő többféle értelmezést, történetet konstruálhat a képpel kapcsolatban. Ezek akár egyszerre is érvényesek lehetnek. A kérdés nem az, hogy a lehetséges értelmezések igazságértékét milyen módon tudjuk kimeríteni, hanem az, hogy a kép és a néző kölcsönhatása miként teremt meg egy bizonyos jelentésalternatívát. Ebből a szempontból a fénykép a társadalom- és a színháztörténeti kutatás eszköze és nem tárgya. Amerikában és Svájcban 1994-ben William J. Thomas Mitchell és Gottfried Boehm egymástól függetlenül észleték a humántudományok képi fordulatát. A fordulat retorikai toposzát Richard Rotrytól kölcsönözték, aki szerint az ókori és a középkori filozófia a dolgokkal, az újkori az ideákkal foglalkozott, a kortárs pedig a szavakkal. Mitchell a képek társadalmi jelentőségét, a képeket, mint világunk és identitásunk alakítóját fedezte fel. Boehm a német filozófiai hagyomány (Kant, Nietzsche, Heidegger, Gadamer) és Wittgenstein, valamint Merleau-Ponty alapján értelmezte a kép, képmás, képiség és a képzelőerő kifejezésekjelentőségét. A képek dominanciáját a Logosz világán belül hangsúlyozta. A képi fordulatot Boehm a következőkkel írta le: „A képalkotás új technikái, mint például a fotó, a televízió és a komputeres (digitális) képalkotás, továbbá a képek tömegmédia általi terjesztése gyökeres kulturális változáshoz, az úgynevezett képi vagy ikonikus fordulathoz vezetett. A képáradat a 20. szá-
