Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Csiszár Mirella - Sipőcz Mariann: Egy színészházaspár hagyatéka

120 CSISZÁR-SIPŐCZ: EGY SZÍNÉSZHÁZASPÁR HAGYATÉKA fűzi a hatalomhoz." (375.) Nyerges Ágnes a Színház és Mozi 1955. április 8-án megjelent számában ígyjellemzi Móricz alakítását: „Félelmetes erejű nagy királyné Móricz Lili. IV felvonásbeli jelenete Bánkkal lenyűgöző volt." Szintén a levelezésből derül ki, hogy kecskeméti sikereit hátrahagyva magánéleti megfontolásból szerződik a szolnoki Szigligeti Színházhoz, ahol leendő férjével, György Lászlóval együtt játszhat. Itt a Dulszka asszony erkölcse címszerepével mutatkozik be (1955. július 1.; rendező: Cservény Judit és Velenczey István), utolsó alakítása pedig a Nem élhetek muzsikaszó nélkül Zsani nénije (1956. október 12.; rendező: Pauló Lajos). Apálya itt hosszabb szünetet vesz, majd az 1957-1958-as évadban mint vendég lép fel a győri Kisfaludy Színházban. A vizsgált szócikk szerint itt fejeződik be Móricz Lili színészi pályája. Adatbázisunk azonban még nyolc előadást mutat az ötvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig. A Szolnokon megismert, majd barátnővé lett Cservény Judit szerepet oszt rá az Irodalmi Színpadon az általa rendezett előadásokban: Közéleti kitűnőségek (1959. február 16.), Menetelők dala (1959. április 13.), Walt Whitman - Mark Twain - Edgar Allen Poe-est (bemutató: 1959. június 5.). 1961ben - talán korábbi ismeretségeit felhasználva - szerephez jut a pécsi színház A salemi boszorkányok című előadásában, majd volt kecskeméti igazgatója, Duka Margit oszt rá szerepeket a Bartók Gyermekszínház négy produkciójában.

3 Az adatbázis utolsó premierje dátumaként 1965. február 3-át mutatja: a Három szegény szabólegényben játszotta Posztónét. A pálya korai évei a hagyatékban található levelek és Móricz Lili tollából születő visszaemlékezések segítségével fejthetők fel. Életére és pályájára saját meghatározása szerint döntő befolyással bírt házasságkötése Both Bélával. Akadémiai vizsgáit nem tette le, hogy Miskolcra mehessen férjével. „Évekkel a háború előtt mentem férjhez - először - Both Bélához, anélkül, hogy befejeztem volna a Színiakadémiát, melynek már végzős növendéke voltam. Vizsgáimat otthagyva, tanáraim ellenére Miskolcra mentem férjemmel, aki akkor ott színházi titkár volt. Most már tudom, hogy milyen ostobaság volt, az egyetlen alkalmat, ami akkor egy fiatal színészjelöltnek adatott, - a nyilvános vizsgákat otthagyni, de egy fiatal lány, aki még nincs is húszéves és szerelmes - mit törődik ilyesmivel. Miskolcon könyörületből, és mert éppen szükség volt egy olcsó fiatal színészre, az igazgató 40.- pengő »festékpénz« ellenében, szerződést ajánlott. Boldog voltam, hogy végre igazi színpadra kerülök. Rengeteget játszottam, volt olyan hónap, hogy 66 előadásom volt, naponta kétszer, vasárnap háromszor. Ki tudja, hányféle szerepet! Mindent. Hősnőt és szendét, komikát