Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szakhmáry Dalma: „Országom visszanyertem én"

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 99 - 1950. január 31. - című előadás kritikájából: „A Miskolcra került Szabó Sándor, akárcsak partnere Bárczy Kató önmagukhoz híven fogékonyabb átéléssel csillogtatták meg a hősszerelmeseket".)

6 Egy évad eltelte után egyetlen cél lebegett Szabó szeme előtt: minél hamarabb visszakerülni Pestre. A visszakerülésért magas árat kellett fizetnie. Az 1950-1951-es évadban az Úttörő Színház társulatának tagja lett. A színház elsődleges feladata az volt, hogy a gyerekközönséggel megismertesse a színházat, s közben politikai és erkölcsi nevelésben is részesítse. Ő maga úgy jellemezte az itt töltött egy évadot, hogy méltatlan szerepek sorát játszatták el vele, és emlékezetéből végleg kitörölte ezt az időszakot. (Részlet az Erős János - 1951. január 28. - előadás kritikájából: Szabó Sándor ízes magyarsággal, a nép nyelvén szólaltatja meg Erős Jánost. Megjelenése férfias erőt sugároz. [...] A darab legfontosabb mondanivalójában, a hazaszeretetről szóló szavaiban több pátoszt várt a közönség. Lendületesebb játékkal meseszerűbb hangulatot is tudna teremteni a darabban.)

7 Szabó Sándor egy év elteltével került vissza az időközben A Magyar Néphadsereg Színháza névre átkeresztelt kedves színházába. Az itteni munka volt Szabó Sándor Magyarországon töltött éveinek legsikeresebb szakmai időszaka. A színház egyik vezető színészeként eljátszotta Tartuffe (1952. február 17.), Zrínyi (1954. november 25.), a Szent Johanna Cauchon püspöke (1955. november 25.), Hunyadi (1956. május 25.) szerepét. Nagy sikert aratott Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékában (1956. október 12.), melyben Ruttkai Éva volt a partnere. A kritika így írt róla: „Száz pompás játékötlete van Ruttkainak, melyek mindig maradéktalanul megvalósulnak. Olyan partnerrel, mint Szabó Sándor nincs is nehéz dolga. Szabó kitűnő, sokoldalú színész, a bővérű komédiázáshoz is jól ért, s nehezebb veretű dikciója csak olykor-olykor a „fortékban" árulja el a drámai hőst. Kedélye, humora „áldott tirannussá" teszi."

8 Kritikusai Sándor Kálmán A harag napja (1952. május 1.) című drámájában is méltatták: „Szabó Sándor újat alkot Szedlacsekjózsf figurájában. Ez a szerepe nagyot tágított művészi egyéniségén, s alakítása azt igazolja, hogy jelentős jellemszínész útját járja."

9 „Szabó Sándor művészi pályáján is új állomást jelent mostani szereplése. A dráma egyik legkitűnőbb alakját: egy idős munkást, Szedlacsek Józsefet játssza. Szabó kedvesen zsörtölődő hangja, okoskodó beszédmodora mögül szüntelenül érezzük az osztályáért minden áldozatra kész forradalmár vasas nagyszerű jellemét, bátorságát és megingathatatlan osztályhűségét."

1

0