Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak

Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak Abban az egy évben a tánc szakosok részt vettek proszemináriumon, tanultak lélektant, bonctant, testnevelés-kutatást, néprajzot, angol nyelvet, zeneismeretet, táncírást, különböző címeken ritmikát-táncot-mozgásművészetet-néptáncot Duka Antalnétól, Madzsar Alice és Szentpál Olga tanítványától, aki 1933 és 1944 között saját mozgásművészeti iskolát működtetett, 1947-től pedig a Pedagógus Szakszervezet Mozdulatművészeti Szakosztályának volt elnöke. (A díszelnök Ortutayné ekkor már nem tanított a főiskolán.) A hallgatók látogatták Szentpál Olga, Bérezik Sára, Krizsanecz Károlyné, később Géczy Éva, Rábai Miklós kurzusait, de felvehettek egyéb sporttárgyakat is. Másodéven folytatódtak az alaptárgyak, csak megnőtt a többi sportág óráinak száma és szerepe. Az 1948-ban kezdőknél jelent meg a törzskönyvben a „művészi torna" kifejezés az addig táncgimnasztikát vagy sporttáncot tanító Bérezik Sára tantárgyaként; éspedig azzal a bejegyzéssel: „tornával együtt osztályozva (Krizsaneczné)". Az induló Testkultúra című lap közölte az 1948. június 5-én megtartott szabadságünnep műsorát, majd második számában részletesen beszámolt róla. A hatalmas tornaünnepélynek a lap szerint tizenhatezer szereplője s mintegy harmincezer nézője volt. Rajk László és Farkas Mihály köszöntötte a sportoló ifjúságot. A nagyszabású program része volt Szentpál Olga Dalol a munka című koreográfiája, melyről a lap így tudósított: „A SZIT csapatok 200 leánytagja határozott női munkamozdulatokat mutat be. A gyakorlat jellege »munkatánc« mozgásművészeti feldolgozásban. A bevonulás kézfogással nyolcas sorokban történik, majd a táncolók körívbe nyomott négyzetalakban helyezkednek el. Első munkamozdulat a fonás, mialatt a félkörök ellentétes ingással teszik mozgalmassá a teret. A szövés munkáját nagy kiterjedésű mozgással végzik, majd ismételt alakváltoztatást mutat a kép: a mosást utánozzák. A táncoló társak előrehajolnak, és teknőt képeznek a hátukkal. A ruhakicsavarás és terítés hű kifejezést mutat. A kerti munkák közül az ásást, magvetést, virágnövekedést, locsolást és virágszedést végzik. A mozdulatokat igen találó népi énekekre végzik, ami nagymértékben elősegíti a teljes illúzió átélését." A munkatánc fogalma nem volt idegen a korábbi évtizedek mozdulatművészeti produkcióitól általában, a népi motívumok felhasználása pedig Szentpál Olga korábbi munkáitól. Egy egykori tánc szakos hallgató, aki később testnevelés szakosként végzett, emlékszik egy nagy sportünnepélyre, amelyen a tánc szakosok fehér ruhában piros szalaggal léptek fel Szentpál Olga koreográfiájára; emlékei szerint akkor a Walpurgis-éj zenéjére táncoltak.