Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig

Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok tette, hogy a budapesti együttesek éppen úgy felkeressék a várost, mint a kaposvári, a pécsi, a veszprémi, a győri, a kecskeméti színház. 1983-ban Péterffy Attila lett a színház igazgatója, aki önálló produkciók létrehozásával kísérletezett. Péterffy 1973-ban a Dunaújvárosi Bemutatószínpad életre hívásával bizonyította már, hogy létjogosultsága lehet az ilyen jellegű színházi vállalkozásnak. A székesfehérvári direktor elhatározását az is megerősítette, hogy a gazdasági feltételek változása, az állandósuló pénzügyi válság nyomán valamennyi színház csökkentette tájelőadásainak számát, és egyre magasabb összegért lehetett lekötni a vendégjátékokat - a befogadó színháznak tehát anyagi kockázattal jártak a meghívások. Péterffy Attila, hogy elébe menjen az események kedvezőtlen alakulásának, a székesfehérvári Vörösmarty Színházat az ország első stagione rendszerű nagyszínházává szervezte át. A vállalkozás művészeti vezetője, Bujtor István igyekezett változatos repertoárral, kimunkált játékú, összecsiszolt együttessel, igényes díszletekkel és jelmezekkel megfelelni a kényes ízlésű közönségnek. A székesfehérvári előadások közül jó néhány szakmai elismerésben is részesült. A székesfehérvári modellt máshol nem szívesen alkalmazták. Egerben 1985. január l-jén Szikora János vezetésével egy befogadó színházi funkciót ellátó, bemutatók tartásával és önálló rendezési joggal felruházott társulat nélküli színház alakult meg. Szikora ekkor rendezte meg az évad kiemelkedő eseményeként Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámáját. Az állandó társulat megalakítását azonban egyre halasztották, ezért Szikora lemondott igazgatói ambícióiról. Az egri együttes megszervezése végül Gali Lászlónak sikerült; az első bemutatóra az 1987-1988-as évadban került sor. Gali rövid idő alatt látványos eredményeket ért el, ezzel is bizonyítva az önálló társulat létének jogosultságát, és a repertoárjátszás időtállóságát. Az 1980-as évek eleje az új vállalkozások, kisüzemek, kisgazdaságok, kisvállalkozások, társulások, egyesületek életre hívásának a kora. Az iparban, a mezőgazdaságban, a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban bevált formákat a kulturális életben is igyekeztek meghonosítani. Romhányi László vezetésével, a magyar művek támogatásának és színvonalas színpadra állításának programjával megalakult az Új Magyar Színház elnevezésű polgárjogi társulás, mely 1981. december 20-án a Budai Vigadóban Kocsis István Nem zárjuk kulcsra az ajtót című művének ősbemutatójával mutatkozott be. Romhányi kezdeményezését siker kísérte, s hamarosan Magyar Színkör néven kisszövetkezetként játszott a vendégművészeket fog340