Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében vitatható volt. Az egyes szemináriumokba mechanikusan osztották be a hallgatókat, így eltérő műveltségű és politikai képzettségű emberek kerültek azonos csoportokba. A kurzusok folyamán nagy volt a lemorzsolódás, különösen a vezető művészek körében. így bizonyos idő után Tolnay Klári, Dajka Margit, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Mészáros Ági, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Petress Zsuzsa is fölöslegesnek tartotta jelenlétét az órákon... Ezeknek a „levegőben lógó politikai" iskoláknak az elégtelenségére a Színház- és Filmművészeti Szövetség 1951 szeptemberében tartott közgyűlésén is rámutattak. 20 3 A pártszervezeteknek a színészek helyes magaviseletének kialakításában is szerepet kellett volna vállalniuk. Ehelyett sokszor szemet hunytak a túlzott alkoholfogyasztás, a züllött magánélet fölött. „Ennek legsúlyosabb következménye, hogy tehetséges fiatal munkás és paraszt származású művészeinkre hat ez az életmód. Szirtes Ádámnál például a Honvéd Színház pártszervezete nem volt képes megakadályozni, hogy szegény zsellérgyerek létére a legzüllöttebb polgári életforma hatása alá kerüljön." 20 4 E mulasztás okát részben abban látták, hogy a pártvezetőségek, pártfunkcionáriusok általában közepes vagy gyenge tehetségű színészekből, műszaki és adminisztratív dolgozókból kerültek ki. 20 5 A politikailag nem megfelelően képzett párttitkárok szakmai tekintéllyel sem rendelkeztek, így a pártszervezet sem lehetett - Földes Gábor megfogalmazásával élve - „vér a színház véréből". 20 6 1949 októberében minisztertanácsi rendeletet adtak ki a színházi alkalmazottak munkafeltételeinek megállapítása tárgyában, melynek módosítására csak 1952 nyarán került sor. 20 7 A 4298/1949. M. T. sz. rendelettel létrehozták a színházak egyeztető bizottságait (EB), amelyeknek a színházon belüli vitás kérdéseket kellett rendezniük (pl.: szerződés, bérmegállapítás, szabadság, túlóra, munkavédelem, szociális juttatások, fellépésekkel kapcsolatos problémák). Ugyanez a jogszabály hívta életre a Színházi Egyeztető Bizottságot, amely az EB felettes szerveként működött; tevékenységét felülvizsgálhatta, határozatain változtathatott, működési jogát megvonhatta. Az EB a Színházi Egyeztető Bizottsághoz terjesztette fel azokat az ügyeket, amelyekben nem tudott döntést hozni, vagy nem volt illetékes a határozathozatalra. Az „általános érdekű vagy elvi jelentőségű" vitákban is a Színházi Egyeztető Bizottságnak kellett döntenie. E testületbe munkáltatói részről a népművelési miniszter három, munkavállalói részről a színész, a zenész és a famunkások szakszervezete egy-egy tagot delegált. 20 8 November közepén a <52