Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében ban a Titkárság ezt elvetette, s határozata értelmében Orbánnak egyéves pártiskolára kellett mennie.

11

8 A Kollégium elsősorban nem a művészeti kérdésekben foglalt állást - ez amúgy is evidens volt a realista színjátszás megteremtésének szándékát tekintve -, inkább a kultúrpolitikai elképzelésekhez kívánta igazítani a színházak működését. Komplex, elméleti és gyakorlati problémákkal foglalkozott: meghatározta a színházak profilját, műsorpolitikáját, döntött a gazdasági (árrendezés, deficitcsökkentés) kérdésekben, fontosabb személyi és szervezeti ügyekben, állást foglalt a bérletezési rendszerrel, a közönségszervezéssel, a színházi kritika jellegével kapcsolatban, elemezte az elmúlt színházi évad munkáját, és kijelölte az elkövetkező tematikáját. Jelentősebb anyagi vonatkozású döntései (a színházak személyi állományának nagyobb arányú növelése; színházi költségvetés; fizetések, pótlékok rendezése; a színházépületek felújítása és újak építése; az IBUSZ-nak fizetendő jutalék költségvetési fedezete) csak a pártvezetés, a Pénzügyminisztérium és a Népgazdasági Tanács jóváhagyásával léphettek hatályba. A Kollégium hagyta jóvá a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának munkatervét is. A Kollégium mellett az államosítás és a színházak működésének, átszervezésének kérdésében az 1948. november 2-án megalakult Agitációs és Propaganda Bizottság is állást foglalt. A hivatalos kultúrpolitika általános elképzeléseinek megvalósításával foglalkozó két testület között a tematikai és döntési illetékesség tekintetében nem volt éles határ. A Kollégiumot és az Agitációs és Propaganda Bizottságot is Révai vezette. Ez utóbbi soraiban - a színházi kérdések tárgyalásakor - a kultúrairányítás meghatározó személyiségei foglaltak helyet: Kállai Gyula, a Kultúrpolitikai Osztály vezetője, a Művészetpolitikai Bizottság tagja; Major Tamás; Hont Ferenc; Molnár Miklós, kritikus; Antal Jánosné. A bizottság ülésein több jelentős (kultúr)politikus is részt vett (így Horváth Márton, Orbán László, Losonczy Géza, Lakatos Éva, Andics Erzsébet, Jánosi Ferenc). Az Agitációs és Propaganda Bizottság helyett 1949 márciusában - titkársági engedéllyel - megalakították az Agitációs és Propaganda Pártkollégiumot, amelynek Révai József, Horváth Márton, Orbán László, Biró Zoltán, Losonczy Géza, Kállai Gyula és Andics Erzsébet lett tagja.

11

9 A Pártkollégiumot az „agitációs osztály, az oktatási osztály, a kultúrpolitikai [sic!] osztály és a sajtóosztály vezetésére, valamint az állami munkaterületek közül a Filmhivatalban, a Rádióban és a Könyvhivatalban dolgozó kommunisták munkájának" irányítására hozták létre.

120 A testületek személyi összetételének azonossága, a kultúrairányítás „magjá68