Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében A „drámai" színházak munkaközösségének referensévé a színházak és a minisztérium állandó összekötőjét, Major Tamást tették. Mihály András - az Operából - a zenei munkaközösségekért, Egri István az ifjúsági színházakért volt felelős. A Színházi Főosztály a dramaturgokat az alábbiak szerint osztotta be a fővárosi színházakhoz: 10 3 Nemzeti Színház - Karinthy Ferenc, Benedek András, Ludányi Lajos, Vas Róbert; Madách Színház - Mészöly Dezső, Gera György; Belvárosi Színház - Gyárfás Miklós, Szekeres II. [sic!] József; Ifjúsági Színház - Örkény István; Úttörő Színház - Kemény György; Vidám Színház - Alpári Tilda; Fővárosi Operettszínház - Semsei Jenő. A négy - budapesti, pécsi, szegedi, miskolci - nemzeti színház tervszerű műsorpolitikájának és dramaturgiai munkájának az új magyar színdarabok felkutatását, kijavítását és létrehozását kellett szolgálnia. Az ideológiai és művészi szempontból előkészített előadások megteremtésére a négy színház művészeiből állandó kollégiumot kívántak alakítani, amelynek feladata az alapelvek és a munkamódszerek tisztázása, gyakorlati megvalósítása, vagyis az elvek tudatosítása a művészekben. 10 4 A négy színház évi huszonhárom bemutatóját tizenkettőre kellett csökkenteni, ugyanabból a megfontolásból, mint a többi színház esetében. A tizenkét darab kiválasztásában a következő aránynak kellett érvényesülnie: három-négy magyar, három-négy szovjet, három-négy klasszikus darab, valamint egy-két egyéb külföldi, lehetőleg a szomszédos szocialista országok darabjai. 10 5 Az évi tizenkettőtizennégy bemutató száma később tovább csökkent, 1954-ben már csak hét premiert tartottak, 1955-re pedig hatot terveztek. 10 6 A magánszínházak megszüntetése, az állami teátrumok kialakítása az MDP kultúrpolitikai koncepciója megvalósításának egyik legjelentősebb lépése volt. Az államosítás folyamata mellett a legfontosabb feladatnak a centralizált színházirányítás és -ellenőrzés megszervezése bizonyult. Színházirányítás Az MDP megalakulásával a párt központi osztályai irányították és ellenőrizték az alsóbb pártszerveket, a minisztériumokat és más országos hatáskörű szerveket, társadalmi és tömegszervezeteket. A vezető pártszerveknek alárendelt központi osztályok működését, feladatait 1948 és 1956 között ténylegesen az MDP országos vezető szervei, 1953 júniusáig elsősorban a Központi Vezetőség (KV) Titkársága, azt követően a KV Politikai Bizottsága 65
