Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében székekbe, az alábbi elosztásban: Operaház - Tóth Aladár; Nemzeti Színház - Major Tamás; Magyar Színház - Várkonyi Zoltán; Madách Színház - Barta Zsuzsa; Ifjúsági Színház - Egri István; Belvárosi Színház - Simon Zsuzsa; Vidám Színház - Békés István; Bábszínház - Piri Klára; Operettszínház Gáspár Margit. Az Operaház vezetőjének, Tóth Aladárnak a kinevezéséről Major Tamás így emlékezett: „Na most akkoriban azt mondták, hogy ha a Nemzeti Színház igazgatója kommunista, akkor az Operaházé legyen szociáldemokrata. [...] Én rettenetesen tiszteltem Tóth Aladárt. Ők Svédországban voltak Fischer Annie-val, és én szóltam mindenkinek, Révai Józsefnek is, hogy haza kéne hozatni Tóth Aladárt, mert ő ugyan se nem kommunista, se nem szociáldemokrata, de hát csak ő lehet az igazgatója az Operaháznak. [...] Vorosilov marsall segítségével, el lehetett intézni, hogy Tóth Aladár legyen az igazgató." 5 6 Elintézték. Az államosított színházak felügyeleti hatósága a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt. A minisztérium Művészeti Főosztálya intézte a felmerülő művészeti és adminisztratív ügyeket, döntési joggal rendelkezett az állami színházak között felvetődő vitás kérdésekben. A színházak államosításával együtt járt, hogy a teátrumok egymásnak művészeti és technikai segítséget nyújtottak. Az 53/1949- N. T. sz. határozat rendelkezett a közös jelmezeket és díszleteket elkészítő közös műhely (központi műhely) felállításáról is, „a szükséges takarékosság biztosítása érdekében". Az Operaház, a Városi Színház, a Fővárosi Operettszínház, a Vidám Színház, az Ifjúsági Színház és az Úttörő Színház díszleteit és jelmezeit az Operaház műhelyeiben, a Nemzeti Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és a Madách Színház díszleteit és jelmezeit a Nemzeti Színház műhelyeiben kellett elkészíteni. A színházaknak csak a szabályszerű önköltségi árat kellett megtéríteniük. 5 7 Az Operettszínház, az Úttörő, az Ifjúsági és a Vidám Színház igazgatói 1949 augusztusában, a Népművelési Minisztériumban tartott értekezleten határozatot hoztak arról, hogy a vezetésük alatt álló intézmény első bemutatója után legkésőbb három héten belül vázlatban és kiviteli rajzokban átadják az Operaház központi műhelyeinek a soron következő darabok díszlet- és jelmezterveit az előzetes költségvetési kimutatással együtt. Mivel a határozatot a színigazgatók nem tartották be, a központi műhely kapacitását nem lehetett ésszerűen kihasználni. Ezzel együtt 1954-ben Kende István, a Színházi Főosztály vezetője úgy ítélte meg, hogy szükség volt a 56
