Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében „Nevelni a népet és nem megpihenni a babérainkon."

1 „A szocialista realista műalkotás a jellemeket és eseményeket történelmieknek, változóknak és ellentmondásosaknak mutatja. Ez nagy fordulatot jelent; komoly erőfeszítések szükségesek új ábrázolási eszközök kialakítására."

2 Bertolt Brecht 1954-ben írott sorai a szocialista-realista színművészet megteremtésének nehézségeit tárják elénk. A művészi teljesítményre vonatkozó írói gondolat értelmezési tartományát - kissé önkényesen - kiterjesztem: a Rákosi-korszakban az erőfeszítés megtétele nemcsak a színműírók, a színészek, a rendezők részéről volt alapvető követelmény, hanem a színházirányítás új rendszerét megteremtő hivatalnokok, pártbürokraták körében is. Dolgozatom ezzel az „erőfeszítéssel" foglalkozik, azaz az 1948. június 12-én, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesüléséből létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) színházpolitikájával. A központosított színházirányítás struktúráját és működését kívánja feltárni, amely a magyar színházi élet gyökeres átalakítását, a szocialista színház (színművészet) megteremtését szolgálta. A munkának nem tárgya a korszak színműveinek és a szocialista realista színház sajátos eszmei-ideológiai jellemzőinek részletes elemzése. A kultúrpolitika színházi területének centralizálását, annak politikai alárendelődését, működtetését állítja reflektorfénybe a kezdetektől 1952-ig. Azoknak a színházpolitikai törekvéseknek az útját térképezi fel, amelyet Révai József 1950 telén, a vezetése alatt álló Népművelési Minisztérium egyik ülésén - lakonikusan - így összegzett jegyzetpapírján: „Uj [sic!] darabok - uj stílus, uj emberttípus]."

3 Ennek bemutatásához a második világháborút követő esztendőkig tekintünk vissza. 45