Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak

Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak sohasem jött létre (a Táncművészeti Főiskola még kevésbé), a megszervezésére kijelölt táncszövetség 1950. december 30-án beolvadt a Népművészeti Intézetbe. A mozdulatművészet elítéléséről és ellehetetlenítéséről szóló értekezletek és intézkedések idején a táncnevelési szak már régen nem létezett, a hadszíntér áttevődött máshova. Tantárgyként, specializációként a táncos torna még egy darabig felvehető, aztán eltűnik, majd, mintegy újra az eredeti gyökérből kiágazva, de kizárólagosan a szovjet minta alapján létrejött a tornából leváló művészi torna. Hogy ez milyen lépéseken keresztül zajlott, hogyan kapcsolódtak össze a magyarországi mozdulatművészeti hagyományok a szovjetunióbeli művészitorna-felfogással és -oktatással, az már egy másik szaktanulmány tárgya. Ritmikát és néptáncot még egy darabig tanítottak. Gyógytorna-, akkori nevén „javítótorna"-szakemberek nevelése is folyt. A tantárgyat Kövesházi Ágnes - ekkor használt nevén - Markos Györgyné tanította. Kövesházi, aki egykor Madzsar Alice első számú táncosnője volt, gyógytornásszá képezte át magát. A Sport és Testnevelés című lapban 1952-ben Liebmann István a szovjet testnevelés megvilágításában megpillantja az ottani testnevelési főiskolán tanított esztétikus mozgásban a női testnevelés specialitását. A nő és a testnevelés című cikkében így írt: „A Szovjetunióban a művészi tornát tartják a női testnevelés egyik legcélszerűbb módozatának, mely a mozgási koordináció tökéletesítése mellett a mozdulatok művészi kifejezésteljességének elsajátítását tűzi ki célul. A művészi tornában a gyakorlatok táncjellege, egységükben és dinamikájuknak a zenéhez való szoros kapcsolata különösképpen vonzza a nőket. Ezen felfogás szerint a testgyakorlatok hatása akkor lesz sokoldalú, ha az emocionális szférán keresztül a szellemi tevékenységre hat, és fejleszti a teremtő képzeletet és aktívságot." Mintha csak Szentpál Olga írta volna. Ott, ahol Isadora Duncan egykori iskolái fennmaradtak, valóban nagy szerepe volt a speciális női testnevelésnek. Ezzel párhuzamosan a tornában nálunk is egyre nagyobb szerepet kapott a kéziszer; ennek szakembere, Krizsaneczné Németh Edit a Sport és Testnevelés című lapban Kéziszergyakorlatok lányoknak címmel 1952-ben sorozatot közölt. A szovjet alapmű, Siskareva Művészitorna című kis kötete is 1952-ben jelent meg magyarul. Ennek alapján készült Kaszper Lászlóné Művészitorna című jegyzete, és 1953-ban publikálta a Keleti Ágnes-Kovács Éva szerzőpáros a Művészitorna előkészítő gyakorlatai című könyvet, mely természetesen a szovjet mintára hivatkozva, lényegében a magyarországi hagyományokat folytatva egy régi-új ágazat alapjait fektette le. 40