Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok Az új színjátéktípus, a zenés játék, hamarosan szervesen beépült az Operettszínház műsorába. Ezzel párhuzamosan az operettjátszás is megújult. A hagyományos kulisszadíszlet helyett a tervezők látványos enteriőröket alakítottak ki. Az akrobatikus elemeket is felvonultató látványos és dinamikus koreográfiákban megjelentek a kortárs táncművészet törekvései. A rendezők pedig - Vámos mellett elsősorban Szinetár Miklós és Seregi László - a sablonos színpadi szituációkat igyekeztek ötletes színészi játékkal kitölteni. Az 1949-ben felszámolt színikerületi rendszer gyakorlata szerint szinte valamennyi magyarországi városban, sőt nagyközségben hivatásos színházi együttes játszott, a „színi évad" egy-két héttől akár két-három hónapig tartott. A közönség hullámzó színvonalú előadásokon megtekinthette a fővárosi színházak újdonságait, élvezhette a színészek személyes mindennapi jelenlétét, szenzációkat olvashatott róluk az újságban. Megtudta, hogy mi divatos, s mi nem, melyek a legújabb slágerek. A színházak államosításával és átszervezésével, majd az Állami Déryné Színház feladatának gyökeres megváltoztatásával jó néhány város színház nélkül maradt. Az évtized színházteremtő kísérletei közül kétségkívül a zalaegerszegit kísérte a legnagyobb szakmai figyelem, s ez volt az a kezdeményezés, melyet nemcsak a lokálpatrióta lelkesedés és a párt ideológiai programja tartott egyben, hanem olyan szakmai összefogás jött létre, mely párját ritkítja a hazai művelődéstörténetben. Koplár József a Zala megyei tanács elnökhelyettese 1982-ben megtalálta a vállalkozáshoz példát mutató színháztörténeti eseményt is: ugyanis 1831-ben a balatonfüredi állandó színház csak Zala vármegye anyagi áldozatvállalásával valósulhatott meg. A színházalapításhoz sikerült Ruszt Józsefet megnyerniük, aki Szegedről „törzstársulatával" érkezett Zalaegerszegre. Ruszt életében nem ez volt az első színházalapítási kísérlet, számos korábbiból kudarccal került ki. Most mégis bizakodó volt, hiszen Zalaegerszegen támogatókra talált, miközben saját színházeszményét sem kellett feladnia. Ruszt poláris színházában az egyik oldalon a didaktikus, közművelődési feladatok álltak - a másikon a laboratóriumi munka és a kísérletezés. Zalaegerszeg egyébként is a színházi kísérletek bázisának számított, mivel itt működött Merő Béla vezetésével aki a zalaegerszegi társulat rendezője lett - az ország egyik legjelentősebb amatőr csoportja, a Reflex Színpad. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház felavatására Ruszt József Az ember tragédiája színrevitelét választotta. Az 1983. október 11-én megtartott 338
