Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Gajdó Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok. A magyar színházművészet fontosabb törekvései az 1970-es évektől 1989-ig
Gajció Tamás: Jelentős korszakok - emlékezetes pillanatok el van mesélve, méghozzá pontosan. A színházi előadás pedig nem a képzelet ellenőrizhetetlen bátorságával járul hozzá ehhez, hanem megpróbálja magát a művet venni. Tehát egy viszonyítási rendszert alkalmaz. Ünnepelték ezt a fajta megközelítést, másrészt nagyon örültek annak, hogy ez olyanfajta színház, ahol katarzis születik. Tehát a közérthetőségét, ha tetszik, népszínház jellegét nagyra értékelték a Katonának." 3 4 Székely Gábor népszínházi jelzője talán nem illik a Katona József Színházra akkor, amikor ezzel a fogalommal Magyarországon az 1980-as évek elején egészen másfajta színházi műhelyt, színházi látásmódot illettek. A Gyurkó-féle népszínházkísérlet bukása után Vámos László is a közönség szempontjait tartotta szem előtt, amikor 1980-ban a Népszínház, 1982-ben a Nemzeti Színház igazgatója lett. Vámos a Nemzeti Színházról mint a közönség humanista szellemű nevelőiskolájáról beszélt: „Nemzeti »teatro-téka«: ahol egy időben megtalálható a drámairodalom nagy korszakainak színejava. A jelenkori magyar dráma első műhelye: amely a magyar és világirodalom legnagyobb műveit - klasszikusokat és maiakat - nem középiskolai fokon, de közérthetően játssza. Jó szóval oktat, játszani is enged: szórakoztat, kikapcsol." 3 5 Ez a nemzeti színházi eszme már az új idők szellemében fogant, hiszen tekintettel volt a bevételre, a magas előadásszámra és a látogatottságra is. Vámos depolitizálta a közönség mellett a színházban bemutatott műveket is: „Megszüntetjük a sorok közötti sanda üzengetést a hatalomnak, nem élünk vissza toleranciájával kiscserkész nívójú bosszantgatásokkal; de a társadalom lelkiismerete szeretnénk lenni, és arra biztatni íróinkat, művészeinket, hogy legyen bátorságuk nyíltan, közérthetően, a sorokban elmondani véleményüket »felfelé« is, azok nevében, akik úgy érzik, itt Magyarországon, szocialista államrendben, okosabban, jobban, szebben akarnak élni." 36 A reformkommunista, reformszocialista eszmék győzelmet arattak a Nemzetiben is. Vámos a századelő polgári íróinak felsorolása után (akiket egyébként más színházak hosszú évek óta szerepeltettek) olyan alkotókat is megjelölt - Háy Gyula, Bibó Lajos, Márai Sándor -, akiknek művei előbb-utóbb „elválaszthatók lesznek íróik bizonyos történelmi pillanatokban tanúsított magatartásától". 3 7 A műsorpolitikai változásról szemléletesen beszél az első évad, melyet Illyés Gyula Tiszták című művével nyitottak. A klasszikus szerzőket Shakespeare és Ben Jonson, a modern európai drámát Ibsen, a szovjet irodalmat Viktor Szlavkin képviselte. Illyés mellett három kortárs magyar 330
