Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak
Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak meg, ám a táncon itt már csakis néptánc értendő, mely forradalmi tartalmat hordoz és komoly ideológiai és erkölcsi feladatot jelent. „Ma az eddig elnyomott dolgozó nép összességének kezébe megy át a hatalom, tehát nem szakadhat el a saját osztályától. [...] Nem szégyelli régi táncait, hanem büszke rájuk. [...] Táncainak tartalma alakul át a szabadságvágy, a szabadságért való küzdelem kifejezésétói a győzelem táncáig. [...] az eddigi táncstílusok közül a nevelésben csak azok felelnek meg céljainknak, amelyek a fenti elvi megállapításokat fedik. [...] nehogy a múltnak olyan módszerét vegyük át, mely annak elvetendő tartalmával elegyítve lévén a jövő irányát harmadik útra terelheti. [...] feltétlenül szükség van arra, hogy mindazt, amit a múlt módszereiből felhasználni szándékozunk, gondos vizsgálat tárgyává tegyük. Ideológiailag képzett szakembereink vitassák meg és válogassák ki az átmenthető anyagot, és az egész közösség alakítsa ki a jövő táncirányát. [...] nehéz feladat vár a jövő pedagógusaira [...] Nekik kell leggondosabban ügyelniök arra, hogy ne kerüljenek hibás vágányra. A Testnevelési Főiskola táncszakának átszervezése azt a célt szolgálja, hogy ez a veszély elkerülhető legyen. Az átszervezés azonban még nem teljes. A néptáncban rejlő óriási nevelő erő kihasználása és a jó pedagógusok tudásának alaposabb fejlesztése céljából - nézetem szerint - nagy szükség volna a zene elemi ismereteinek és a néprajz vázlatos anyagának tanítására is. Ezáltal elkerülhetnék azt a veszélyt, hogy a belső tartalmától »esetleg« megfosztott és így elértéktelenedő tánc üres formalizmussá váljék. Az ilyen tartalom nélküli üres tánc nevelő hatás helyett a figyelmet vonná el a lényegtől, és ugyanazt a célt szolgálná, mint pl. az elmúlt rendszer ponyvaregényei. [...] A tánctanítás helyes iránya közvetlenül szolgálja a közösségi szellem kialakulását. [...] Az ilyen szellemtől átitatott ifjú bizonyára mindenkor sportszerűen fog viselkedni, és számára az elért csúcseredmény nem a közösségtől való eltávolodást fogja jelenteni. Az így nevelt ifjúság körében a csúcsteljesítmény túlszárnyalása a legyőzött bajnokban nem a féltékenységet, hanem az új eredmény fölötti, jóleső örömet ébreszti fel, és nem lehangoltságot okoz, hanem új erőkifejtésre ösztönöz. A közös élmény [...] olyan mértékben emeli a közösségi érzést, ami a sporton kívül talán semmilyen más úton el nem érhető." Az 1948. szeptember 9-én tartott kari ülésen még jelen volt „Szentpál Olga tánctanulmányiszak tanára" [sic!], ekkor nevezték ki főiskolai tanárrá Rábai Miklóst, aki egészen az Állami Népi Együttes megalakulásáig betöltötte ezt az állást. 2 6 29
