Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből Hogy milyen is volt valójában az Egyetemi Színpad, arról képet kaphatunk Kozák Gyula visszaemlékezéséből, aki éveken keresztül amolyan mindenesként vett részt a mindennapi munkában: „Az Egyetemi Színpadra valamivel többen, mint ötszázan fértek be. Színháznak tökéletesen alkalmatlan volt. A proszcénium-nyíláshoz képest a színpad mélysége nagyon kicsi, nincs díszlet- és kelléktára, illetve ami volt, azt csak kényszerből lehetett annak nevezni. Tovább csökkentette a színpad méretét, hogy a háttér- és oldalfüggönyök mögött állandóan útban volt a zongora és a filmvetítéseknél használatos óriási hangfal. Két kis szoba volt az öltöző, egyik a férfi, a másik a női. A kettő között a kelléktár. Az Erzsébet híd építése alatt a munkagépek, a híd átadása (1964) után a közlekedés moraja hallatszott be, hiszen az üvegablakok (amelyeket függönyök takartak) a Dunára néztek. [...] A színpadtechnikai berendezések színvonala nem érte el egy közepes vidéki kultúrházét sem. Volt ugyan vetítőgépe, egy idő után kettő is, ahogy az egy mozihoz illik, de gyártási évük inkább a harmincas, mint a negyvenes évekre tehető. Vetítővászna az első években kriminális volt, csak valamikor az 1960-as évek közepén cserélték ki, hosszú harc után." 1 1 Mindehhez hozzátehetjük, hogy a hajdani oltár helyére épült színpadot nagyon meg kellett emelni, hogy a viszonylag keskeny, ám nagyon hosszú teremben a nem emelkedő nézőtér hátsó részéről is látni lehessen. A helyiség hátsó traktusának emeleti részén volt a kápolna karzata, ezt megtartották, és az ott kialakított erkélyülések mögé telepítették a vetítőházat. Emellett, már az egyetemi épületrészben helyezkedett el a legendás VII. tanterem, sok-sok próba, vita, társulati ülés helyszíne. Az Egyetemi Színpadot külön bejáraton lehetett megközelíteni, de mindkét szintjén csapóajtós átjáró vezetett az egyetem épületébe. A bejáratnál, a folyosó feljáróval szemben alakították ki a parányi pénztárt, ahol csak az előadások előtt lehetett jegyet venni. A színházterem melletti folyosó lett a közösségi tér, s itt kapott helyet a ruhatár és a büfé is. A már említett VII. tanterem alatt volt a titkárság, ebből nyílt az igazgató irodája. Még mielőtt az Egyetemi Színpad ténylegesen megkezdte volna működését, szeptember 13-án ülésezett a Rektori Tanács. Ezúttal Kádár Miklós, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánjának előadásában foglalkoztak az egyetemi művelődési otthon működési szabályzatának tervezetével, amelyet Pál elvtársék készítettek. A jogászprofesszor szerint nem sikerült a tervezet, mert a kultúrházakra vonatkozó általános szabályokat az egyetemi létesítményre próbálták alkalmazni. Nem tartotta szerencsésnek, hogy az egyetemi szín265"
