Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja mely közel áll White felfogásához. A játék e szerint szükségszerűen megteremtődik abban a résben, amelyet a már mindenkor létező elkülönböződés teremt számára. A jelölő és jelölt dualizmusa soha nem egységesíthető egy értelemben, jelben, mert e jelölt mindig felfedi önmaga jelölő voltát és játékot generál. White elméletében ez a fordítás esetében az eredeti és a fordított közti különbségben megnyíló értelmezői kalandot jelenti. Vö.: Jacques Derrida: Disszemináció. Pécs, 1998. 33 Haydn White: Figurái Realism. Studies the Mimesis Effect, i. m. 238. 3

4 Frank R. Ankersmit: i. m. 249. 35 Arthur C. Danto: i. m. 14. 3

6 Frank R. Ankersmit: i. m. 255. 3

7 Frank R. Ankersmit: i. m. 245. 3

8 Frank R. Ankersmit: i. m. 262. 39 A két diszciplína történelemelmélet és pszichológia között termékeny dialógus és együttműködés bontakozott ki. A lélektani vizsgálódásra éppúgy hatottak a történészi megközelítésmódok, mint Certeau esetében a psziché traumatikus és emlékező mintázatának teóriái. Theodor R. Sarbin Pepper tő-metafora fogalmát veszi át és törekszik arra, hogy e tő-metafora alapján szerveződő, egyfajta kontextuális világnézet és értelmezési mód létjogosultságát igazolja a pszichológiában (és természetesen tágabban a szociológiában, történetírásban stb.). Pepper különböző metafizikai világrendeket különített el, pontosabban világszervező retorikai és logikai alapsajátosságokat klasszifikált a metafora trópusának segítségével. Amennyiben világunkban valami idegennel szembesülünk, úgy azt, mivel még nem áll számunkra valamilyen kész értelmezési séma, metaforikus társításokkal kötjük ismert dolgokhoz, jelenségekhez. A kontextuális tő-metafora által meghatározott struktúrákban benne rejlik a folyamatos, szakadozott, így nem szükségszerűen lineáris változás. Erre az építkezésre, szerkezeti módra Sarbin egyik példája a színjáték, melyben véleménye szerint transzparens módon elválaszthatatlan a jelentésképződés a kontextustól, tehát a színésztől, a tértől, a nézőktől. Véleménye szerint a kortárs történettudományoktól sem idegen ez a fajta kontextualista vizsgálati mód. A kontextualista felfogásra jellemző, hogy történeteit „mitikus" szereplőkkel meséli el, pontosabban meghatározó szerepet játszanak benne e figurák. Vö.: Narrative Psichology. The Storied Nature of Human Conduct. Praeger, New York, 1986. 4

0 Michel de Certeau: Az írás és a történelem. In: A történelem anyaga, i. m. 103. 4

1 Michel de Certeau: Az írás és a történelem. In: A történelem anyaga, i. m. 109. 4

2 Michel de Certeau: Az írás és a történelem. In: A történelem anyaga, i. m. 111. 43 Gertrude Stein: Narration: Four Lectures with an Introduction by Thorton Wilder. Chicago, 1993. 254