Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja Színház két kiemelkedő egyénisége - szavalásukkal vonták magukra a megtorló hatalom figyelmét. Az író, Gáli József Szabadsághegy című drámája revelatív hatású műnek bizonyult; premierjét a forradalom egyik előzményeként tartják számon. Földes Gábor a győri színház rendezője nem színházi emberként vett részt a forradalomban; választott népvezérként igyekezett Győrött és Mosonmagyaróváron megakadályozni a vérontást. Őt a forradalom után koncepciós perben halálra ítélték, és kivégezték. A hat személyiség története különbözik azokban az alapvető sajátosságokban, melyek a miért és miként vettek részt az eseményekben kérdésekre adandó válaszok alapján konstruálódnak. így egyfelől mind a történések eredendő komplexitásának szövegezésére nyílik mód, mind pedig arra, hogy e mikrotörténetek kapcsolódási pontjainak segítségével egyfajta forradalom elbeszélés is kibontakozzék, mely hangsúlyozza önnön osztottságát és nyitottságát a pluralitásra, továbbgondolásra, polémiára. A téma felépítettségében is megjelenik az a fajta kettősség, mely alapvetően dominálja a kortárs történettudományt: olyan jelenségeket törekszik rendszerezni, melyek ellenállnak a rendszernek, melyek mindig újraolvastatják és újrakonstruáltalak önmagukat a jelen szempontrendszerének szükségszerű jelentésteremtő erejével. JEGYZETEK: 1 Michel de Certeau: Történelem és struktúra. In: A történelem anyaga. Francia történelemfilozófia a XX. században. Szerkesztette Takács Ádám. Bp., 2004. 140. 2 A szövegnek nem célja, hogy a választott megközelítésmódok alapján elemezze is az eseményeket, hiszen ezt terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé. 3 Michel Foucault: Nyelv a végtelenhez. Szerkesztette Sutyák Tibor. Debrecen, 2000. 147157. 4 Wolfgang Iser antropológiai alapozottságú művében kifejti, hogy a fikcióképző aktusok során a világunkat szövegező rendszerek, melyek összefüggéseikben nem észlelhetőek, egyes elemei kerülnek kiválasztásra (szelekció). A kiválasztott, szelektált elemek a textus kombinációjában kapják meg „új" szerepüket. A kombináció határozza meg egymáshoz, illetve a „valósághoz" a viszonyukat. A szöveg intencionalitása a szelekció. Ám az intencionális cél nem egyezik meg az imagináriussal. Hiszen az egy végtelen történelem és befogadó függő játék lezárhatatlan folyamata. A kombináció pedig a szöveg „tényszerűségét" generálja. Wolfgang Iser: A fiktív és 250