Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc
Czékmány Anna: Múltnak kútja és a történelmi konstrukció létrehozásában is domináns. Dominanciája nem valamifajta kiküszöbölendő és kiküszöbölhető fogyatékosság, hanem a vizsgálati tárgy sajátosságából, a múlt elmúltságából származó következmény. White nézete, hogy maguk a történelmi események nem hordoznak semmiféle olyan jelentést vagy struktúrát, melynek kibontása lehetne a történész feladata. A szerkesztettség, a szétszórt forrásanyagok összerendezése a történész perspektívájából, az ő meghatározott, nem feltétlenül reflektált szempontjai és szándékai alapján történik: „... hiszen pont az az előfeltevés bukott meg, hogy a múltbeli valóság valamiféle egyedi struktúrával bírna, s a történész feladata e szerkezet megtalálása és saját közegének megfelelő transzformálása lenne." 1 4 White-tal megegyező problémakörökből bontja ki elméletét a kortárs történetírás másik jelentős gondolkodójának tartott Frank R. Ankersmit is. Ez utóbbi szakember bizonyos nézeteinek kiemelése és vázolása azonban természetesen nemcsak e tekintélytisztelő paradigma alapján indokolható, hanem azzal a céllal, hogy jelezhető legyen az, hogy a közös kérdésekre milyen alapvetően különböző elméleti struktúrák felelnek a kortárs történettudomány diskurzusában. A két történész rendszere a kiinduló tézisként megfogalmazott gondolatban rokonságot mutat, nevezetesen, hogy a múltbeli eseményeknek nincs valamiféle immanens, a szemlélő tudattól független, objektív történeti láncolattá szervezhető lényegisége. Mindketten hangsúlyozzák, hogy ennek következtében meghatározó jelentőségű szerephez jutott a történészi perspektíva és ehhez szervesen kapcsolódva a történészi nyelvhasználat is. Az anomáliák felszámolására vagy legalábbis reflektált kezelésére Ankersmit 1 5 - sem az átfogó történelmi magyarázatot, sem pedig a hermeneutika 1 6 terminus technicusait és a hozzájuk kapcsolódó elméleti konstrukciókat nem tartja alkalmasnak, 1 7 ezért válik szükségessé egy más szókészlet és vizsgálati struktúra kidolgozása. Véleménye szerint a reprezentáció fogalomkészlete és megközelítésmódja megoldást jelenthet a történelemírásban és elméletben tapasztalható problémákra. A reprezentáció fogalomkészletével történő vizsgálat egyik alaptétele, hogy „a jelentés a reprezentációból ered [...]. A jelentésnek két alkotóeleme van: a világ és annak belátása, hogy a világ reprezentálható valamilyen módon, hogy valamilyen nézőpontból szemlélhető." 1 8 Ankersmit a reprezentáció fogalmának bevezetésével, abból a komplex és alapvetőnek tekinthető problematikából kiindulva, hogy a múltat kell a 233
