Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" túlterhelési problémáira emlékezve merült föl benne a dilemma: a tudományos intézetet részesítse-e előnyben vagy a kultúrpolitikai munkát. Mindenesetre szeptember első napjaiban részt vett Dubrovnikban a FIAF esedékes központi ülésén, ahol Magyarországot egy Nemzetközi Filmtudományi Intézet módszertani tagozatának és a színházzal foglalkozó filmek nemzetközi filmarchívumának felállításával bízták meg. A történelem azonban közbeszólt. A Napló itt megszakadt, és Hont csak 1957. február 3-án kezdte el összefoglaló visszatekintéssel folytatni a jegyzetelést. Ebben lehet nyomon követni az elmúlt hetek rövid történetét: „Az októberi eseményeket megelőző időszakot a pártközpontban töltöttem. Okt. 25-től ugyancsak egyfolytában (az első 96 órát talpon) a PTO-n, majd a Parlamentben Kállai, Kádár mellett (előbb a rádiónál). Okt. 31-én megalakítottuk az MSZMP-t. Nov. 3-án éjjel jöttem haza, 6-án Kállai telefonált, hogy menjek ismét be. Azóta bent dolgozom. Előbb a Tájékoztatási Hivatalt vezettem, majd csak a kulturális részt, most a Népművelési Minisztérium átszervezését is." Érthető, hogy régi ellenlábasai riadtan tapasztalhatták Hont „reaktiválását". Both Béla vállalta, hogy hangot ad ennek az ellenérzésnek. A minisztérium személyzeti dossziéjában van letéve levele, melyet Darabos Iván, akkori miniszterhelyettesnek még 1956 decemberében írt: „Miniszterhelyettes elvtárs! Kötelességemnek érzem, hogy írásban is bejelentsem Darabos elvtársnak azt, hogy Hont Ferenc elvtárs tevékenysége, amelyet lehetetlen nem tapasztalni és nem látni, az egész magyar színésztársadalom szemében rendkívüli ellenszenvet és ellenállást vált k

i. Tapasztalásból tudom, hogy Hont elvtársnak múltbeli tevékenysége miatt, amellyel rendkívül sok zavart okozott színházi és film életünkben: a színházak művészei és dolgozói előtt általában hitele nincs, sokat árt, és nagyon nehezíti a színházi terület normális életének megindulását az a tevékenység, amelyet ő kifejt. Az október 23. előtti időszakban is már olyan jelenségek mutatkoztak az ő munkájával kapcsolatban (Színháztudományi Intézet, Szövetség), amelyek széltében-hosszában idegességet és nyugtalanságot eredményeztek. Ez a legutóbbi időkben csak fokozódott. A magyar színészek összessége egyre inkább értetlenül áll szemben azzal a ténnyel, hogy Hont elvtárs előttem is tisztázatlan és bizonytalan hatáskörrel aktív szerepet visz színházi életünk átalakításában. Budapest, 1956. december 10. Both Béla" 155