Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" túlterhelési problémáira emlékezve merült föl benne a dilemma: a tudo­mányos intézetet részesítse-e előnyben vagy a kultúrpolitikai munkát. Mindenesetre szeptember első napjaiban részt vett Dubrovnikban a FIAF esedékes központi ülésén, ahol Magyarországot egy Nemzetközi Film­tudományi Intézet módszertani tagozatának és a színházzal foglalkozó filmek nemzetközi filmarchívumának felállításával bízták meg. A történelem azonban közbeszólt. A Napló itt megszakadt, és Hont csak 1957. február 3-án kezdte el összefoglaló visszatekintéssel folytatni a jegyzetelést. Ebben lehet nyomon követni az elmúlt hetek rövid történetét: „Az októberi eseményeket megelőző időszakot a pártközpontban töltöttem. Okt. 25-től ugyancsak egyfolytában (az első 96 órát talpon) a PTO-n, majd a Parlamentben Kállai, Kádár mellett (előbb a rádiónál). Okt. 31-én megalakí­tottuk az MSZMP-t. Nov. 3-án éjjel jöttem haza, 6-án Kállai telefonált, hogy menjek ismét be. Azóta bent dolgozom. Előbb a Tájékoztatási Hivatalt vezettem, majd csak a kulturális részt, most a Népművelési Minisztérium átszervezését is." Érthető, hogy régi ellenlábasai riadtan tapasztalhatták Hont „reaktivá­lását". Both Béla vállalta, hogy hangot ad ennek az ellenérzésnek. A mi­nisztérium személyzeti dossziéjában van letéve levele, melyet Darabos Iván, akkori miniszterhelyettesnek még 1956 decemberében írt: „Miniszterhelyettes elvtárs! Kötelességemnek érzem, hogy írásban is bejelentsem Darabos elvtársnak azt, hogy Hont Ferenc elvtárs tevékeny­sége, amelyet lehetetlen nem tapasztalni és nem látni, az egész magyar színésztársadalom szemében rendkívüli ellenszenvet és ellenállást vált k i. Tapasztalásból tudom, hogy Hont elvtársnak múltbeli tevékenysége miatt, amellyel rendkívül sok zavart okozott színházi és film életünkben: a szín­házak művészei és dolgozói előtt általában hitele nincs, sokat árt, és nagyon nehezíti a színházi terület normális életének megindulását az a tevékenység, amelyet ő kifejt. Az október 23. előtti időszakban is már olyan jelenségek mutatkoztak az ő munkájával kapcsolatban (Színháztudományi Intézet, Szövetség), amelyek széltében-hosszában idegességet és nyugtalanságot eredményeztek. Ez a legutóbbi időkben csak fokozódott. A magyar színészek összessége egyre inkább értetlenül áll szemben azzal a ténnyel, hogy Hont elvtárs előttem is tisztázatlan és bizonytalan hatáskörrel aktív szerepet visz színházi életünk átalakításában. Budapest, 1956. december 10. Both Béla" 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom