P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Szalczer Eszter: A természet álomjátéka: Látásmódok és a színház újradefiniálása August Strindbergnél (ford. Galgóczi Krisztina)
Szalczer Eszter ben. Ez magában foglalja a „realizmus" konvencióitól való megszabadulást, és ezáltal egy lépéssel közelebb visz az absztrakcióhoz. Mint ahogy Franz Roh, egy müncheni kritikus megjegyezte 1929-ben, a fotogram „különleges vonzereje" abból a feszültségből eredeztethető, hogy „sejtelmesen lebeg az absztrakt és a geometriai mintázat, valamint a tárgyak visszhangja között". 2 2 Amit a képzőművészetben az absztrakció és a perspektívával való szakítás jelentett, az a színháztörténetben az arisztotelészi esztétikától való eltávolodásként jelentkezett, elsősorban a tér, az idő, a cselekmény és a jellemek kezelését illetően. Strindberg annak segítségével érkezett egy nem arisztotelészi dramaturgiához, amiről az 1890-es évek közepéig úgy vélte, hogy igazabb naturalizmus, mint Zoláé. Az 1890-es évek fotogramjai arról az elképzeléséről számolnak be, melyet a Des arts nouveau, ou le hasard dans la production artistique (Az új művészetek, avagy a véletlen szerepe a művészi alkotásban, 1894) című esszéjében fejtett ki. Eszerint a művésznek felül kell múlnia a természetet abban, ahogyan az önkényesen értelmes mintákat hoz létre a véletlen segítségével. Ebből az időszakból még számos esszében olvashatunk arról, mennyire lenyűgözték Strindberget azok a jelenségek, melyek láthatóan véletlenszem természeti impulzusok alapján keletkeztek. Sőt, ezek a jelenségek olybá tűntek számára, mint a hamis külsőségek kaotikus hálója, mely - ahogy ő mondta volna egy világ mögötti világ igazára és rendjére utal. Kémiai tárgyú értekezésében, az 1894-es Antibarbarufoan, Strindberg úgy értelmezi a természetben lévő kémiai anyagokat, mint színészeket, akiknek igazi identitása rejtve marad álarcuk mögött. A kémiai anyagokat nemcsak emberi tulajdonságokkal ruházza fel, hanem az átváltozás színészi képességével is; akik úgy viselkednek, mint a természet látványosságának előadóművészei. Om kolets och dmnenas transmutation (A szén és egyéb elemek transzmutációjáról) című tanulmányában például abból a monisztikus feltevésből indul ki, hogy „csak egyetlen elem létezik, s belőle nő ki az összes többi: hasadás, sűnísödés, hígítás, párosodás (és) keresztezés révén". 2 3 A természet dinamikájáról alkotott szemlélete előrevetíti az Álomjáték (1901) dramaturgiáját, melyben az egész megjelenő univerzum abból az egyszerű tudatból ered, mely az álmodóé, s melyet azoknak a szereplőknek a kavalkádja testesít meg, akik „széthasadnak, kettéosztódnak, megkettőződnek, elpárolognak, összesűrűsödnek, szétáradnak, egyesülnek". 2 4 A szén transzmutációjáról írott értekezésében Strindberg hovatovább azt állítja, hogy a szilíciumsav „nemcsak a gyémántok kialakulásában, hanem gyakran a szén átalakulásában is szerepet játszik, ami azt sugallja, hogy ez a két ve2 2 Franz Roh, Mechanism and Expression, in: Classic Essays on Photography , ed. Alan Trachtenberg (New Haven: Leete's Island Books, 1980), 159. 2 3 Samlade skrifter av August Strindberg, ed. John Landquist (Stockholm: Bonniers, 1912-21), 27: 139. 2 4 Strindberg, in: Álomjáték, Emlékeztető, ford Kúnos L., Bp., Magyar Helikon, 1980. 78
