P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina Az öngyilkosság mint esztétikus tett Az élet nem más, mint örökös várakozás valami másra, mint amit éppen csinálunk; csak a halál az, amire komolyan számíthatunk

6

9 .. .a létezés és a világ csakis esztétikai jelenségként nyeri el örök igazolását

7

0 Hedda Gabler azonban nem szeret veszíteni, s még ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben is talál nagy formátumú megoldást. Öngyilkosságával számos cikk és tanulmány foglalkozik, melyek közül csak néhányat emelek ki, azokat, melyeket elemzésem szempontjából is fontosnak tartok. Anne-Marie Stanton-Ife Identity, Suicide and Tragedy in Hedda Gabler

71 című előadásában Hedda öngyilkosságát a görög hősnők tetteihez hasonlítja. Arra hivatkozik, hogy a görögöknél a bátorság kizárólag férfitulajdonság volt, még Arisztotelész Poétikájában is azt írja, hogy a nők erre alkalmatlanok. A bátor férfi többre becsüli a nemes halált, mint az élet „terített asztalát", ahogy Hedda fogalmazza. Stanton-Ife azonban felsorolja a nagy antik lázadó hősnőket Antigonétól Medeiáig, akik mind bátorságuk révén vittek végbe férfihoz méltó tetteket. Szerinte Hedda csak öngyilkosságával tudta megvédeni teste és élete integritását, s ezért az egyedüli adekvát válasza a történtekre. Vigdis Ystad

7

2 szintén esztétikai szempontok szerint közelít a darab végéhez, s noha kitér Hedda mérhetetlen szorongására a haláltól és gyerektől egyaránt, tettében az apollói és a dionüszoszi ötvözését véli felfedezni. Gerland már sokat említett cikkében Hedda öngyilkosságában az eredeti trauma újraélését, s egyben korrekcióját látja, amelyben Hedda végül mégis kész cselekedni. Képes leszámolni a múlttal, ám mégis örökre a fogságában marad. Saari

7

3 szintén a múlthoz való ragaszkodást látja a darab központi elemének. Szerinte feltűnő, hogy a darabban a jelen szinte hiátusként jelenik meg. Hedda két történésszel van körülvéve, melyek közül egyik a múltba, másik a jövőbe menekül.

7

4 Lövborg, akiről egy pillanatra úgy tűnt, hogy el tud szakadni determináló múltjától, könnyedén visszazuhan abba. Hedda is, Ellidával ellentétben, aki képes volt megszabadulni a múlttól, és feltámadni félhalott állapotából, visszafelé menekül. 6

9 Stoker: Dracula, 1994, 74. 7

0 Nietzsche, A tragédia születése, 54. 7

1 Stanton-Ife, 224. 7

2 Ystad, 1997. 7

3 Saari, 1977. 7

4 Tesman a középkori brabant háziiparral foglalkozik, Lövborg a jövő kultúrájáról ín könyvet. 62