P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina Tesman boldogan kap az alkalmon, Hogy más jegyzeteit szerkesztgetheti, mint ahogy Ibsen nőalakjai is szívesebben neveigetik mások gyerekeit vagy a rászorulókat, mint a sajátjukat. Férfiak és nők elakadtak valahol az ibseni labirintusban: nem találják korábbi helyüket, de nem találják a kivezető utat sem. így terméketlenül, érzelmektől és vágyaktól megfosztottan bolyonganak a sötétben, s az egyetlen, amiben reménykedhetnek, hogy az utolsó percben akad egy kéz, melyet megfoghatnak. Rebekka Westnek és Rosmernak, Hjördisnek és Sigurdnak, Rubeknek és Irenének ez megadatott. A többieknek még ez sem. Ám ugyanúgy, mint Lövborg megkísértése esetében, a kézirat elégetésekor is felfedezhető párhuzamosan egy másik, legalább ilyen erős indíték Hedda részéről, s általa egy újabb életben maradási kísérlet körvonalai rajzolódnak ki. Mi történik ugyanis a kézirat elégetését követően? Tesman hazaérkezik hajnalban, kissé illuminált és kétségbeesett állapotban, és beszámol a kézirat elvesztésének, majd megtalálásának körülményeiről. Ám közben másnapos elérzékenyülésének engedve azt is elmeséli, hogy a kézirat még ezt megelőző felolvasása közben milyen féltékenység tört rá azon érzésből táplálkozva, hogy ő ilyet sosem tudna írni. Ezután megérkezik Lövborg, aki nemhogy meg sem közelíti azt az eszményképet, amit Hedda dédelgetett magában, hanem a lehető leggyengébb formáját hozza: egy siránkozó, tartás és remény nélküli, kétségbeesett, önmagát teljesen ellehetetlenített férfi képében. Ekkor Hedda még mindig lát egy esélyt arra, hogy isteni szerepkörben uralkodjék Lövborg sorsa felett, s ő nyújtsa kezébe apja fegyverét, amivel még utoljára az életben férfias, apja vélhető értékrendjéhez is méltó tettet vihet végbe. Arról nem is beszélve, hogy ezzel egy olyan tárgyat nyújt a kezébe, mely éppen azt a hiányzó férfiasságot szimbolizálja, mely egész viselkedéséből árad. Ha Lövborg a szó hagyományos értelmében férfiként tudna élni a kapott lehetőséggel, azáltal Hedda nemcsak egy eszményt, nemcsak hitét kaphatná vissza, hanem nőiségét is. Ha ugyanis létezne még igazi férfi a világon, akkor a nők is könnyebben tudnának nők maradni. És furcsa, szinte groteszk módon, miután a pisztolyt átadta, mintha saját férfiasságáról is megpróbálna lemondani, és arra tesz kísérletet, hogy ő pedig nőként állja meg a helyét. Ezért hát, mikor egy elfojtott mosoly kíséretében azt mondja Tesmannak, hogy: Miattad tettem Jörgen. 6 6 akkor azt megpróbálja komolyan gondolni, és elhinni. Ha ugyanis kizárólag Lövborg életének esztétikus befejezése és méltó helyre kerülése motiválná, akkor miért kellene elégetnie a kéziratot? Még profitálhatna is évek múltán abból, hogy a fiatal tehetség utolsó nagy művét megőrizte az utókor számára. De nem, mert más tervek is járnak a fejében. 6 6 Uo. 375. 60
