P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak jai elől. Lulut úgy ismerjük meg a Pandora szelencéje elején, mint egy tárgyat, akit a férfiak az ő beleszólása nélkül adnak-vesznek gyerekkora óta. Hofmannsthal Elektrája, Heddához hasonlóan szintén belekényszerül a maszkulin szerepbe, részben neveltetése, részben apja vélt vagy valós elvárása következtében. Határozottan megjelenik tehát ezekben a művekben a férfi felelősség szerepe e nők hiszterizálásában egyfelől, és a férfiak elbizonytalanodása a hagyományos férfi szerepekben másfelől. Hedda a századforduló híres démonikus nőalakjai közül sok szempontból éppen Elektrával rokonítható. Nem csak azon kézenfekvő oknál fogva, hogy mindketten küzdenek az érzéki női szerep kihívásaival, és tisztázatlan indulataikkal inkább a határozott elutasítást választják a hagyományos női szerepekkel szemben. Démoniságuk ennélfogva inkább egyfajta maszkulin erőben ragadható meg, míg Lulu és Salome vonzereje éppen ellenkezőleg, érzékiségükben ölt testet. Heddát és Elektrát ezenkívül az is összeköti, hogy bár mindketten „apjuk lányai", múltjukról, apjukhoz való viszonyukról csak néhány elejtett mondat ámlkodik a darabban. Elektránál nyilvánvalónak tűnik, hogy a traumatizáló esemény az apa hirtelen és brutális halálában keresendő. Sőt azt is sejteni lehet, hogy apa és lánya között szoros érzelmi kapocs volt, s az apának komoly elvárásai voltak lányával szemben. Heddánál viszont ilyesmiről nincs tudomásunk. A portré és az asszonyok töredékes visszaemlékezései alapján egy szigorú, katonás apa képe rajzolódik ki, aki büszke volt lányára, ugyanakkor szellemi örökösét látta benne. Több mindenre fény derül Ibsen jegyzeteiből, melyek megerősítik azt, hogy ennek az örökségnek komoly jelentősége van. Egyik vázlatában azt írja, hogy Hedda egy beszélgetésben kifejti Bracknak „hogy mennyire kifosztottnak érezte magát, ahogy apja fokozatosan kegyvesztett lett, beadta nyugdíjazását, majd meghalt anélkül, hogy hagyott volna maga után valamit". 5 5 Ennek a beszélgetésvázlatnak a végén írja azt is, hogy Hedda késői gyerek volt, s hogy ennek is lehettek következményei. Ám ezek még mindig csak adalékok, talán azért is nem kerültek be végül a szövegbe. A szakirodalom számos traumatizáló tényezőt talál Hedda múlt- és jelenbeli körülményeiben. Oliver Gerland 5 6 említett könyvében a traumatizáló élményt Lövborg és Hedda viszonyának felborulásában látja. Ez némiképp kézenfekvő, hiszen lényegében ez az egyetlen múltbéli esemény, amely viszonylagos részletességgel, ám rendkívüli hangsúllyal, mégis bizonyos talányossággal idéződik fel a darab egy dramaturgiailag kiemelt pontján. Ezért az értelmezési különbségek is elsősorban az esemény értékelésében vannak. Gerland szerint Hedda számára, aki két világ - egyrészt az arisztokrata szülői ház, másrészt a bohém művészlélek által megismert tapasztalatok - közé szorult, felborult az a bizonyos egyensúlyi helyzet, amit ezek a bizalmas beszélgetések tettek lehetővé számára. Ezt csak tetézte, hogy Lövborg tettlegességével kitört abból a közösen 5 5 OI VII. 477. 5 6 Gerland, 1998. 53
