P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
Galgóczi Krisztina Hedda hallgatása és mások életébe való beleszólása egy tőről fakad. Egyrészt védekező mechanizmus, mely eltereli róla a figyelmet, hiszen idegesíti, ha kibeszélik, másrészt menekülés mások életébe. Ha már a saját élete, a saját teste felett nem diszponálhat, akkor legalább mások élete felett szeretne befolyással lenni, s az ő életükön keresztül szeretné megvalósítani saját ideáljait: Elvstedné: Te készülsz valamire, Hedda, valld be. Hedda: Igen, így van. Egyszer az életben döntő befolyással akarok lenni egy ember sorsára. 5 2 Hedda tehát legalább olyan félhalott állapotban van, mint Ellida A tenger aszszonya elején. Nem képes a saját életét élni, mindig valaki másnak a bőrébe kell bújnia, legyen az a Falk méltóságos asszony, vagy Elvstedné, aki képes volt embert faragni a mindenki által elveszettnek hitt Lövborgból. Míg végül az összes kudarc után egy férfi bőrébe bújva, képes mégis egyetlen tettben kifejezni önmagát. Lou Andreas-Salome, 5 3 Ibsen egyik korai női kritikusa fogalmazta meg szépen, hogy Heddának „mindig van a tarsolyában egy maszk, ami mögé bújhat". Hedda tehát ellentétes irányú utat jár be, mint Ellida, s nem a megszólalás, a feltámadás irányába, hanem a végső elhallgatás felé halad. A kísértő múlt 2. Margot Norris Myth and Neurosis 5 4 című, az ez irányú kutatásokat meghatározó tanulmányában állította fel azt a tézist, hogy Ibsen érett darabjaiban mindig felbukkan egy ősbűn, mely a darab folyamán egy rituális felidézés során válik hatástalanná. Ez azt jelenti, hogy Ibsennél a démoni hatalommal rendelkező nők elégedetlensége, lázadása, környezetük pusztítása nem egyszerűen veleszületett adottságuk, hanem valamilyen korábbi sérelemnek, vagy traumának a következménye. Ez a megközelítés egyrészt forradalminak számít a kor inkább ellenséges légkörében, de nem egyedülálló. Mint korábban volt róla szó, elsősorban a modern pszichológiai, és főleg a hisztériára kiterjedő kutatások vallanak hasonló nézetet, melyek a jelen kóros állapotait szintén a múlt traumáira vezetik vissza (Charcot, Breuer, Freud). Ez az ok-okozati építkezés a századforduló több, részben már említett darabjára is érvényes, melyek szinte mindegyikében kimutatható a múltban valamely súlyos sérelem férfi részről, mely ezeknek a nőalakoknak az alakulását alapvetően befolyásolta. Wilde Saloméja két férfi elől menekül: mostohaapja részeg csábítása és Jochanaan fröcsögő vád5 2 Uo. 353. 5 3 Andreas-Salome, 1985, 123-146. 5 4 Norris, 1976. 52
