P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina szabadságharcos. Ha arisztokratikus közegben van, a deviáns költővel szeret lenni, ám polgári közegben arisztokratikus privilégiumokat követel magának. Erejét részben ez a folytonos belső őrlődés emészti fel. Létezik az északi ballada- és mesevilágban egy másik, északon legalább annyira népszerű, bár nálunk kevésbé ismert erdei nimfa,

4

8 a hűidre. A huldrék a sellőkkel ellentétben az erdőben élnek, és hosszú, csúnya farkuk van. (Hogy örülne most a darab néhány korabeli kritikusa, akik Heddát fallikus nőnek tartották.) A huldrék egyszerre rendkívül csábítóak és félelmetesek, hiszen bármikor kivillanhat rémisztő farkuk. A hagyomány szerint nagyon szeretetéhesek, ezért kedvelik és keresik az emberek társaságát, s kifejezetten szeretnek velük táncolni. Életük ugyanakkor állandó rettegésből áll, mert bármikor fény derülhet arra, amit takargatni kívánnak. Keletkezésük történetéhez tartozik, s ez talán Hedda szempontjából sem közömbös epizód, hogy azért büntette isten őket ilyen csúnya farokkal, mert anyjuk piszkosságuk miatt nem vállalta, és elrejtette őket isten szeme elől. Leavy, aki Jacobsennel közös könyvében a vonatkozó fejezetet írta,

4

9 két apró epizódot is idéz, ahol halvány utalás erősíti meg a Hedda értelmezési lehetőségeit gazdagító hűidre motívumot. Az egyik Hedda gyerekiszonya, és az a tulajdonsága, hogy könnyen válik hangulatai rabjává, és ilyenkor nem tud uralkodni magán. A huldrékra ugyanis az is jellemző, hogy minden átmenet nélkül megbolondulnak, s akkor fel akarják falni saját gyereküket. A másik, ezúttal konkrétabb utalást Brack teszi második felvonásbeli kettősükben, mikor a „vonatból" való kiszállás lehetőségéről beszélgetnek: Hedda: Én nem szállok le soha. Brack: Valóban nem? Hedda: Valóban. Mert mindig ott áll valaki, aki... Brack: (nevetve)... aki lesi a bokája villanását? Erre gondol? Hedda: Pontosan erre.

5

0 A hűidre-lány tehát egy olyan női archetípust jelenít meg, mely nagyon közel áll a századvég ambivalens nőképéhez, melyben ötvöződik a férfit elveszejtő, félelmetes fúria és az ellenállhatatlan istennő képe. A legfőbb veszélyt mindazonáltal emancipációs törekvései hordozzák, az a lehetőség, hogy hátat fordíthat prokreációs szerepkörének. A hűidre démonikusságának természetét e furcsa kettősségeken kívül (csábítani akarás, de távolságtartás, szeretetéhség, de viszolygás az anyaságtól, túlér4

8 A nimfa megint csak nem a legszerencsésebb kifejezés a hűidre visszaadására, hiszen a hűidre lehet hímnemű is. 4

9 Jacobsen-Leavy, Chapter 7. 5

0 Ibsen 2001, 331- Hogy Ibsen számára mennyire fontos volt ez a néhány mondat, abból is látszik talán, hogy jegyzetei között is külön részben szerepel. Ol. VII. 476. 50