P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

A testbe zárt szavak szony beszélgetésében, majd Brack, aztán Lövborg), hogy miként jöhetett létre ez a házasság. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy mind a ketten valami furcsa irreális világot dédelgettek magukban, s a kettőnek véletlenül akadt egy találkozási pontja. Ám ez a vágyott világ - amit Falk méltóságos asszony villája testesített meg számukra - szinte olyan távol volt tőlük, mint gyerekek számára a felnőtt világ: kontúrjait, sok apró részletét kimerítően ismerték, de a lényegről fogalmuk sem volt. Hedda tehát inkább hallgat, s erre jó oka van. Ennek a hallgatásnak azonban előzménye van A tenger asszonyában, amelyben a partra vetett sellő mitémájára épül Ellida boldogtalansága. A partra vetett sellő Ellida már az első pillanatban sellőként jelenik meg. Először egy készülő kép formájában, úgy, mint Wedekind Luluja a Pandora szelencéje nyitó jelenetében, vagy Lessing Emilia Galottija. A szituáció is igen hasonló, hiszen itt is két férfi áll és beszélget a készülő kép előtt. Lyngstrand, a vélhetően halálos beteg önjelölt művész, és Ballested, a kicsit félkegyelmű dilettáns polihisztor halványan előrevetíti Tesman és Lövborg tükörképszerű szembeállítását. Ők is többé-kevésbé ugyanazon a területen, de gyökeresen más temperamentummal és hozzáállással tevékenykednek. A párhuzam kissé parodisztikus, ám éppen ezáltal jól megvilágítja Lyngstrand szélsőséges nézetein keresztül azt, hogy Lövborg számára mit jelenthetnek a nők. Ballested pedig könnyed fontoskodásával talán Tesman túlélési képességére hívja fel a figyelmet. A két férfi beszélgetése vezeti be A tenger asszonyát, amin keresztül Ellidáról pontos állapotrajzot kapunk: Lyngstrand: Alak is lesz rajta? Ballested: Igen, az előtérben, itt, ezen a sziklazátonyon haldokló sellő fekszik majd. L.: Miért éppen haldokló? B.: Idetévedt a tengerről, és most nem tud visszaevickélni többé. Itt fekszik most, és elpusztul a sekély parti pocsolyában, érti már?

2

4 Ezzel az expozíciós képpel Ellida egzisztenciája az első pillanattól kezdve kettős tagadásban jelenik meg: egyrészt mint hiány, a még meg nem született kép formájában, másrészt a haldokló, partra vetett sellő képében. Az egész kép a régi balladák és mítoszok világát nyitja meg a néző/olvasó számára, ahol a sellő, 2

4 Ibsen, 1978, 8. A tenger asszonyát Gáli József fordításában idézem, a címet azonban egy korábbi fordításból kölcsönöztem, mert közelebb állónak érzem az eredetihez. 37