P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak helyzetbe, hogy beszélni kezd, Hedda a szótlan, kagylóként bezáródó hősnők közé tartozik, aki soha nem képes, és nem volt képes megnyílni. Nórával ellentétben éppen egyetlen dologra, mások meghallgatására, sőt kifaggatására képes csak. Míg Lindéné a Nóra első felvonásában szinte képtelen végigmondani egy mondatot Nóra folytonos közbefecsegése miatt, addig Hedda vércseként veti magát a sors kegyes ajándékaként felbukkanó prédára, Elvstednére, s ki akar belőle szippantani minden tudást egy nő életéről. Hedda ugyanis sohasem volt részese saját életének, valójában mindig kívül maradt rajta, s az ebből fakadó űrt próbálja e beszélgetések által pótolni. Hedda hallgatása éppen ebből a hiányból táplálkozik: fogalma sincs az élet legalapvetőbb viszonyairól. Ismereteit azoktól a bizalmasaitól szerzi, akik démoni hatalmának behódolva vallanak legbensőbb titkaikról. Azt is mondhatnánk a korszak egyik kedvelt irodalmi alakját ideidézve, hogy Hedda szellemiérzelmi vámpír, aki a másikból meríti a saját életéhez szükséges energiát. Először Lövborgot faggatta sok-sok évvel ezelőtt, most pedig Elvstednét. Az első kérdés, amit Hedda feltesz neki, miután kettesben maradnak, hogy milyen a házasság, mit jelent együttélni ugyanavval a férfival éveken keresztül, és milyen női szerepeket vállalt magára: Azt mondod, kedvesem, hogy nem sok jóságban és kedvességben van részed? Még a saját otthonodban sem? 1 8 Az előző jelenetek távolságtartó Heddájáról nem is feltételeztük volna, hogy ezek az egyszerű, hétköznapi kérdések ennyire foglalkoztatják. Ám viselkedéséből kiderül, hogy elzárkózásának egyik oka tudatlanságában, s az élet alapvető dolgaiban való járatlanságában keresendő. Elvstedné válaszaiból némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nem csak neki okoz mindez elviselhetetlen kínokat. A neveltetéséből adódó tudatlanság és prüdéria keveredik a valóság elutasításának vágyával abban a jelenetben is, amikor a harmadik felvonás vége felé megpróbálná felvilágosítani Tesmant arról, hogy gyereket vár. Ám mondat közben elakad a szava, s Julie nénihez küldi Tesmant, aki jobban ért az efféle dolgokhoz: Na, akkor legjobb, ha megtudod azt is, hogy ráadásul most... (feldúltan félbeszakítja magát) Na nem. Kérdezd meg inkább Julie nénit. Majd ő elmondja neked. 1 9 A valósággal való szembesülés elkerülése érződött már legelső színre lépésekor is, amikor azonnal behúzatta Tesmannal a függönyt, mert zavarta a fény. Sprin1 8 Ibsen, 2001, 315. 1 9 Uo. 376. 35
