P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Rosner Krisztina: Színészképzési módszerek a századforduló évtizedeiben
Rosner Krisztina Nem túl elegáns éppen ezt a Paulayt dehonesztáló véleményt tennem még hangsúlyosabbá, de Rakodczay értékítélete talán megvilágíthatja a korszak színészeinek, rendezőinek álláspontját is, akik bírálták az akadémiai képzést, annak elmaradottsága és mgalmatlansága miatt. Ez a véleménye Solymossy Eleknek is, aki pontosan a megkövesedett akadémiai képzés módszerével szemben alakította ki saját rendszerét: kritikájának tárgya többek között a Paulay által képviselt színészpedagógia. (Ez annak ellenére is pontosan kiderül írásából, hogy a bírált módszereket nem köti személyekhez.) Az akadémia monopolhelyzetének megtörésére pedig két lehetőség adódott: az egyik az volt, hogy a színházak igyekeztek intézményükön belül kinevelni az utánpótlást. Ilyen volt például a Vígszínház képezdéje, amelyet 1897-től Ditrói Mór vezetett, és amelyből később létrejött az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája. Az alternatív megoldást a magániskolák jelentették. Ezek az iskolák rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tettek szert. Általános jellemzőként elmondható ezekről, hogy a képzési idő rövidebb volt, mint az akadémián (egyhárom év), és igyekeztek az akadémiainál korszerűbb játékmódot elsajátíttatni a növendékkel, akinek ezért tandíjat kellett fizetnie. A korszak két leghíresebb magániskolája az 1891-ben megnyílt Gyakorló Színésziskola (melyet Bártfai Antal hozott létre és Solymossy Elek vett át), valamint az 1892-től működő, Rákosi Szidi által vezetett iskola volt. A magániskolákban az újszerű játékmódot a hagyományostól eltérő módszerekkel próbálták oktatni: mind az akadémiai, mind a magánképzésre jellemző volt, hogy a mesterséget tanító színészek saját elméletet és gyakorlati módszert alakítottak ki. A magániskolákban tanító színészek közül Solymossy Elek 2 4 módszere érdemel figyelmet. A színészképzés egyébként sem túl bőséges szakirodalmában a magániskolák és az ott tanító tanárok módszereinek ismertetése elenyésző helyet foglal el: általában megemlítik működésüket, vezetőjüket és végzett színészeiket, de a metódusokra nem térnek ki. Az általam ismert szakirodalomban Solymossy módszerét szinte kizárólag Gajdó Tamás ismerteti röviden. 2 5 A minimális recepció ellenére úgy vélem, hogy az említett módszer mind színháztörténeti, mind praktikus vonatkozásaiban érdekes és fontos. 2 4 Solymossy Elek 1847-ben született, 1867-től színész először Szabadkán, majd a budai Népszínháznál. 1875-től 1905-ig a pesti Népszínház tagja. 1886-ban megnyitotta Magyar Dalcsarnok elnevezésű mulatóját. 1891-től a Gyakorló Színésziskola tanára, majd 1893-tól igazgatója. Tanárként szerzett tapasztalatait A színészet tanítása. Egy új tanítási mód vázlata című tankönyvében összegezte 1896-ban. 1908-ban, visszavonulása után Debrecenben nyitott színiiskolát. (Magyar Színházművészeti Lexikon, főszerk. Székely György, 1994 alapján) 2 5 Magyar Színháztörténet 1873-1920, 397-398. 256
