P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei Úgy tűnik, most Kovács oldalára billent a mérleg, s az utolsó gyors szóváltás látszólagos győzelmet hoz számára; de az egyszavas válaszok itt is a kellemetlen „kötelességet" jelzik. Kárpáti Aurél kiemelte Molnár Ferenc szellemes, színpadi társalgását, melynek csírái már legelső színpadi művében, A doktor úrban megtalálhatók, de csúcsait az Olympiábari és az Egy, kettő, három című egyfelvonásosban éri el: „Ebben a dialógusban a szavak is játszanak. Cikáznak, pattannak, repülnek s mindig más és más színt váltanak, mint tarka labdák, melyek boszorkányos ügyességgel találnak célba... Páratlanul egyéni. Utánozhatatlan." 13 1 A francia tézisdráma-írók a szellemes színpadi beszédet a vígjátékokból örökölték. A helyzet- és jellemkomikum mellett a vígjáték kellékei közé tartozott a nyelvi komikum. A szereplőt nyelvi fordulataival is igyekeztek jellemezni. Moliére-nél Gérante állandóan azt kérdezi Scapintől: „Mi az ördögöt keresett azon a gályán?" 13 2 Egyértelmű, hogy azért ismétli állandóan ezt a mondatot Gérante, mert sajnálja kifizetni fiáért a váltságdíjat. A szellemes, ismétlésekkel teli színpadi beszéd kialakulásához elsősorban a piece bien faite-nek a dramaturgiája vezetett. Már többször említettük, hogy Seribe és követői nem nagy összeütközéseket ábrázoltak a színpadon, hanem valamilyen intrika köré építették fel a drámát. Sokszor morális kérdéseket megválaszoló művek születtek, s nemritkán egyetlen közmondásszerű elmésség miatt kanyarított az író egy történetet. 13 3 De, ha véletlenül egy mozgalmasabb jelenetre is szükség van, azt sem a színpadon bonyolítják le, hanem a szereplők elbeszéléséből értesülnek róla a nézők. A „társalgási drámák" dialógusait ennél fogva úgy kellett felépíteni, hogy a közönség figyelmét a hosszú beszélgetések is lekössék. „írásműben az appercepció hiányossága korrigálható többszöri újraolvasás által" - írta Staud Géza, majd így folytatta: „A színpadon ez nem lehetséges, mert a színjáték nem ismételhető. A közönségnek a mű egyszeri látása az irányadó." 13 4 A szellemes, csattanókra épített beszélgetések e tekintetben is hasznosak. A néző nem akar lemaradni egyetlen pompás viccről sem, így azután feszülten figyel az előadás végéig. Természetesen az ismétlésekkel való bűvészkedés elsősorban a nevettetés eszköze. Olyanformán hat a közönségre, mint a Jackin-the-box nevű gyermekjáték, a dobozba beszorított és belőle kiugró ördög" írta az ismétlésekről Szigetvári Iván. 13 5 13 1 Kárpáti Aurél: Olympia. In: K. A.: Színház. Bp., 1959. 286. 13 2 Moliére: Scapin furfangjai. II. felvonás 7. jelenet. In: Moliére összes színművei. 2. kötet. Bp., 1966. 725-726. 13 3 Valamennyi tézisdráma címét felsorolhatnánk, de a legfeltűnőbb ebből a szempontból Sardou: A jó barátok című műve. Ifj. Alexandre Dumas Divathölgyek című darabjának tanulsága például ez: Soha ne a házasodni vágyó nőnek higgy, hanem a jó barátnak. 13 4 Staud Géza: Dramaturgiai vázlatok. Bp., 1945. 25. 13 5 Szigetvári Iván: A komikum elmélete. Bp., 1911. 259. 239
