P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Gajdó Tamás zad elején is divatozó bulvárdarabokig számtalan színművet ide sorolhatunk. Ezeket a drámákat azonban egyetlen közös tulajdonság, a dramaturgia, hatalmas halmazzá rendezi. A drámaírói technika száz éven át szinte ugyanaz maradt. Ennek a dramaturgiának a lényege, hogy minél több erős hatású szituációt, csattanós, jól játszható jelenetet kell egymás után tenni. Legelső feladat a lehető leggyorsabban összebogozni a szálakat, informálni a közönséget az előzményekről, összehozni a dráma szereplőit. 3 1 A meginduló cselekmény így azután egészen a nagyjelenetig - melyet sokszor halogatnak a szerzők - lázban tartja a nézőket. Gyakoriak a váratlan fordulatok, nagy a szerepe a véletlennek. „Az emberek ezekben a darabokban felöltöztetett és névvel ellátott gépek." 32 Feladatuk elvégzése után eltávozhatnak. Ha az iránydrámákra jellemző rezonőr a vaudeville-ekben nincs is mindig jelen, a technikával erősen összefonódott. Ő vezeti az intrikát, de ő tartja kezében az emberek sorsát, általában ő az író szócsöve. Az erkölcsi tanulságot az ő szájából halljuk. Megkövetelte ez a dramaturgia a csattanós felvonásvégeket, a szellemes dialógusokat: az ifjabb Alexandre Dumas „személyei olyan szellemesen, olyan meggyőző hévvel beszélnek, hogy szinte lehetetlen igazat nem adni nekik". 3 3 A szereplők az írói szándék szerint mozognak a színpadon, mintha a bábszínház spárgán rángatott marionettjei lennének. A felvonások között és a színpadon kívül lejátszódó eseményeket általában a mellékszereplők párbeszéde közvetíti. Körülbelül ennyi a siker receptje, de ahhoz, hogy Molnár Ferenc haszonnal használja fel majd száz évvel a megszületése után, az alkotóelemek minőségét ugyancsak meg kellett változtatnia. A főszereplők A francia darabok főszereplői általában előkelő származásúak. Legtöbbször az arisztokrácia köréből kerülnek ki (if). Dumas: Az idegen nő, A nők barátja, Sardou: Fedora, Scribe: Pártfogolás). Sőt Scribe-nél még a királyi család is szerepel, igaz angol környezetben (Egy pohár víz, Nagyravágyók). Bár a Lánc című művének főszereplői a polgárság tagjai, ekkor ez még ritkaságszámba ment. Csak később Pailleron, Labiche és Feydeau vígjátékaiban kapott nagyobb szerepet a francia polgár. Sőt Feydeau kivétel nélkül a polgári középosztályból veszi hőseit. (Darabjaiban összesen két munkás és néhány lecsúszott nemes szerepel.) 3 4 3 1 Lukács György: A modern dráma fejlődésének története. Szerkesztette Kőszeg Ferenc. Bp., [1978], (Lukács György összes művei) 206. 3 2 Lukács György: i. m. 211. 3 3 Dr. Birkás Géza: A francia irodalom története. A legrégibb időktől napjaitikig. Bp., 1927. 265. 3 4 Vinkó József: Pokolgép az alsónadrágban. Színház, 1983. 11. sz. 38. 216
