P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Tompa Andrea nagyváros és életérzés festője, az iparosodó, elszegényedő, nyomasztó Pétervár megórökítője. Az ő képein folytatódik a Művészet világa színházi látásmódja, bár Dobuzsinszkij nem a karneváli, ünnepi, parádézó várost festi, nem is a nagyszerű, grandiózus, cári Pétervárt, sőt közvetlen színházi témákat sem örökít meg. Ő egy olyan embertelen (azaz ember nélküli), arctalan, halott várost ábrázol, amelyben reklámbabák, plakátok festett arcai és feliratai láthatóak. Hogy mennyire halottak, ember nélküliek ezek a városok, jól mutatja, hogy a korszak egyik kedvenc tematikája, a vásár úgy jelenik meg például a Vilno. Vásár a falnál(BusibHo. Sa3ap y cmeubi, 1907) című képén, hogy azon egyetlen élő emberi alak sincs, a pici vásári bódék bezártak, és a kép fókuszában egy áthatolhatatlan, ablaktalan tűzfal van. Dobuzsinszkij városlakói, ha fel is bukkannak a képeken, nincs arcuk. A fodrász kirakata ÍOKHO napuKMaxepcKoii, 1906; lásd a IV. illusztrációt) című képén egy fodrászműhely kirakatában „értelmetlenül mosolyognak a viaszbábok" (Makovszkij, 1999: 208), azaz egy női és egy férfi reklámfej látható, előttük az utcán egy görnyedt alak megy, akinek szintén nincs arca. A város fintorai (Fpumacbi eopoda, 1908; lásd az V. illusztrációt) című képén az élő alakok és a plakátokon látható reklámfigurák megkülönböztethetetlenek. A kép előterében egy vásári mutatványos pórázon tartott, felöltöztetett kis majma látható; az élő emberi alakok láthatatlanok, esernyők takarják őket. A reklám és a kis állat egyaránt az élő ember helyett áll. Esernyő mögé rejtett az a figura is, aki az Omnibusz Vilnóban (ÖMnuőyc & BU/ibHo, 1906-1907) című képen látható, a képen két reklámtáblát is látni, amelyek koporsókat kínálnak eladásra. Az embertelen város így válik a halál városává. Dobuzsinszkij számára a város csupa plakát, reklám, felirat. Vilno. Éjszakai motívum (BujibHo. HOHHOÜ Momua, 1910-es évek) című képén az utca falán látható festett reklámember messze kidolgozottabb és élőbb, mint két, ajtó előtt gubbasztó „élő" figura. Ember, reklámfigura és báb a kortárs jelenben már végképp felcserélhetővé vált. Városi álmok. (TopodcKue cnbi) című sorozatában teljesedik ki mindaz, amit e korábbi képeken még csak témák és motívumok szintjén láttunk: ez a kép már az avantgárd utópiák esztétizált nagyvárosi környezetét ábrázolja, amely a nagyváros apokalipszisét előlegezi meg; a 10-es években születő alkotásai - mint például a Csók (Tloifesiyű, 1916) című - már expresszionista ihletésűek. A bábok, bábszerű lények, árnyak - Dobuzsinszkijnál a jelenben, Benois-nál pedig a múltban - a halál birodalmának lakói. „Bármilyen furcsák is - írja róluk Makovszkij -, ami »nevetséges« Benois »marionettjeiben«, a halál birodalma iránti komoly és mély vonzalomnak eredménye." (1999: 190) Innen már csak egy lépés, hogy Szomov bábjai, Pierrot-i és Kolombinái között megjelenjék maga a Halál alakja is. 122