P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Tompa Andrea (Makovszkij, 1999; Pozsarszkaja, 1970). A Művészet világa színházi tevékenységével (időben párhuzamosan a Művész Színház megalakulásával és ehhez szorosan kapcsolódva is) kezdődik el - a prózai színházban, operában és balettben egyaránt - a dekorativitás elvén alapuló, vizualitás kultuszára épülő színházi stilizáció: a festészet ekkor vonul be a színházba (lásd erről A. Efrosz JKueonucb me ampa című korabeli tanulmányát). A Művészet világa csoport első kiállítását 1898 januárjában tartja meg, előzményei azonban 1890-91-re nyúlnak vissza, amikor bizonyos művészek - inkább még csak leendő művészek - vitaesteket tartanak különböző művészettörténeti témákban. A kiállítással egy időben megjelenik a Művészet világa címet viselő folyóirat is, amely az orosz századelő egyik kiemelkedő művészeti-kritikai folyóirata lesz. A Művészet világa mint csoportosulás ugyan korán megszűnik, azonban az egyes művészek a Gyagilev-féle Orosz balett munkatársaiként folytatják tevékenységüket. E csoport esztétikáját a múlt felé fordulás jellemzi, mind tematikai, mind stiláris szempontból, ezért is nevezi a művészetkritikus Makovszkij „retrospektív álmodozóknak" (pempocneKmuenbie Menmamejiu) őket: a „szép" keresésére induló művészek a múlt különböző korszakaiban fedezik fel a harmóniát és a szépséget. A csoport esztétikájának színházi vonatkozásai több szempontból vizsgálhatóak, számos eredőjük van, hiszen tagjai színházi alkotóként és teoretikusként egyaránt fogékonyak a színházra. A Művészet világa tagjait a művészet nemcsak alkotóként, de tudós emberként, történészként, esztétaként is foglalkoztatta; műveltségével, a különböző művészeti szférákkal való elmélyült foglalkozásával elsősorban az alapító Alekszandr Benois tűnik ki (aki már a csoport megalakulását megelőzően művészettörténészként alapozta meg hírnevét). A csoport alkotói a különböző művészeti ágakhoz - és így a színházhoz is tudatosan és tudós, elemző, művészettörténészi attitűddel közelednek. Az alakuló csoport tudományos munkájában, önképzőköri tevékenységében, amelyet Benois vezet, fontos szerepet játszik a színházzal való elméleti foglalkozás. A csoport tagjai egymásnak tartanak referátumokat különböző művészeti szférák korszakairól, többek közt például operatörténettel is foglalkoznak. A múlt felé fordulás tehát a művészetek történetének megismerését, a múlt értékeinek tudományos igényű számbavételét jelenti. A Néva parti Pickwick Klub nevet viselő önképzőkör itt szerzi meg azokat a művészettörténeti ismereteket, amelyeket a későbbiekben különböző történeti korok ábrázolásában hasznosít, ugyanekkor kezdik el tanulmányozni azokat a főként 18. századi mestereket, akiknek látásmódját, technikáját majd munkáikon felfedezhetjük. A színházzal elméleti szinten való foglalatoskodásuk az önképzőköri tevékenységen túl is megmarad: a Művészet világa című folyóirat hasábjain rendszeresen publikálnak színházi (opera-, balett-) tanulmányokat, kritikákat. Többkötetes életrajzának tanúsága szerint Benois gyermekkorától fogva érdeklődik a színház iránt. Valamennyi színháztípus, amely iránt Benois még gyermekkorában, majd gimnazista korában rajong, úgynevezett stilizált színházi 114