P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Molnár Klára: A színházművészet dokumentálásának új lehetőségei

A színházművészet dokumentálása Adatbázisunkban több mint tízezer bemutatóról készült feldolgozás, az 1969/70es évadtól napjainkig találhatók adatok. A program lehetővé teszi, hogy a visszamenőleges feldolgozást egy segédprogram segítségével több gépen végezzék. Az így feldolgozott előadások utólag a nagy adatbázisba beilleszthetők. A visszamenőleges feldolgozást 1949-ig, a színházak államosításáig tervezzük. Szorosan kapcsolódik ehhez egy másik számítógépes adatbázis, amely a művészek, színházi szakemberek személyi adatait tartalmazza. Itt, ha lehet, még fontosabb a források megjelölése, hisz aki már írt lexikon szócikket, tudja, hogy ahány forrás, annyi adat bukkanhat fel, például születési, halálozási dátumnak. Forrásként használtuk fel a lexikonokat, a sajtóban megjelent adatokat, a művészek saját kezű aláírásával kitöltött kérdőíveket (még ebből is kerülhet be hamis adat). Feltüntetjük az anyakönyvi és művészi nevet, a születési helyet, dátumot. Külön adatsor tölthető ki a színházi pályán működő szülők esetében. Az iskolák, pályakezdés, foglalkozás megjelölése után dátummal közöljük a működési helyeket, melyek forrásául a színházak társulati névsorai, intézetünk által évente megjelentetett Évkönyvek, színházi adattárak, lexikonok szolgálnak. A halálozás, a temetés helye és dátuma, a sírhely feltüntetése a gyászjelentések, nekrológok alapján történik. A művész kitüntetéseit, díjait az adományozás évével tüntetjük fel; az előadóesteket a műsor címének, helyének, dátumának adataival közöljük. Egyéb, nem szakirányú tevékenységek - egy színész írói, festői munkássága - is helyet kap az adatlapon. Egyéni külföldi rendezések, vendégjátékok szintén bekerülnek a mű szerzőjének, címének, a tevékenység helyének, évének felvételével. Forrásul a sajtóban megjelent adatok és internetes honlapok szolgálnak. A művészről közölt nyomtatott szövegek (interjúk, monográfiák) bibliográfiája szintén feldolgozásra kerül. Rendelkezésre áll egy üresen hagyott kategória minden olyan egyéb felmerülő adat feldolgozására, mely az adatlap kidolgozásánál, az eddig felvitt több mint 3500 személy adatainak bevitelekor nem merült fel. A visszakeresésnél és nyomtatásnál azonos módon járunk el, mint a bemutatótár esetében. A kérdések alapján évfordulónaptár állítható össze, például kik születtek december 17-én (hat találat: Garay Nagy Tamás, Gyukár László, Ladomerszky Margit, Szécsi Kató, Szinetár Dóra, Toldi Nagy Miklós), kik egy adott település művészei, kik működtek egy adott színházban, kik kaptak Kossuthdíjat. Az adatbázisok mindkét esetben az illető művész színházi életpályáját, tevékenységét rögzítik. A színészek filmes pályafutását az 1959-ben különvált Magyar Filmintézet dokumentálja. Végezetül két előadás adatainak felkutatását ismertetjük Henrik Ibsen Nóra című színművének egy régi és egy új bemutatóján keresztül. Jóllehet a régebbi előadásokhoz is hasonló forrásokat használtunk, de ezeket szétszórtan, különböző gyűjteményekben, könyvtárakban kellett felkutatni. A számítógépes adatbázisban megtalálható előadásról ehhez képest gyorsan kaphatunk alapinformációt. Első példánk a Nemzeti Színházban megtartott 1889-es magyarországi bemutató. Az Ibsen-dráma az első, a norvég kiadás után tíz évvel, Nagy Imre rendezésében, Reviczky Gyula fordításában került színre, Márkus Emília címszereplésével. A színházi rendezőpéldányon kétféle beírás található, a rendező Nagy Imre és a Nórát alakító Márkus Emília kézírásával. A díszletről, mely hűen követi a szerzői utasítást, az itt található díszletrajz ad képet. A kor szokásához híven a bejegyzésekből ítélve kevés a rendezői instrukció, nagyrészt a színészek tapasztalatára, gyakorlottságára építettek. A bemutató színlapja, fotói és a korabeli kritikák elemzése révén kap35