P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ

Egy sebtében kipingált világ szoros tipológiai rokonságot mutat Jurij Annyenkov 1919-ben a Leningrádi Ermitázs Színházban bemutatott, Tolsztoj kisdrámájából rendezett Az elsőpálinkafőző (Pervij vinokur) című előadásával. A rendezésre való felkérést Annyenkov Mejerholdtól kapta. A moralitás játékban, melyet a szerző vásári komédiának, balagannak tekintett, az ördög pálinkával kísérti meg a parasztot; a darab a pálinka ördögi eredetének tolsztoji gondolatára épül. Az Annyenkov által cirkuszi stílusban megrendezett, akrobaták és színészek közös munkájaként létrejövő előadásban a pokol cirkuszként ábrázolódik, amelyben az ördögök bohócok és akrobaták. (Nabokov regényének tere mint pokol Davidov, 1997, elemzésében nyer bizonyítást.) A színháztörténeti források szerint az orosz avantgarde színházban ez az első olyan előadás, amely drámai anyagot a cirkusz nyelvén szólaltat meg; Annyenkov kísérletét nemsokára Eizenstein és Radlov előadásai követik. Naplójában (Annyenkov, 1966, 2: 49) a rendező felidézi, hogy akkoriban a pétervári Cinizelli-cirkuszban fellépett egy nagyon ügyes akrobata kvartett, amely a „Négy ördög" nevet viselte; ezt a négy akrobatát hívja meg előadásának pokoljeleneteibe. A rendező azt is leírja, hogy az előadást a negyedik napon betiltották, mint a „klasszikusok burzsoá aktualizálását". Előadása után írt, a Vidám szanatórium (Veszelij szanatorij) című cikkében Annyenkov így fogalmaz: „A cirkuszista művészete a legtökéletesebb, mivel abszolút. Ha egy akrobata a legcsekélyebb mértékben téved, ha egy pillanatra is gyengének bizonyul, elveszíti az egyensúlyát és leesik a trapézról, akkor mutatványa bukás, ő többé nem művész. A színház forradalmárai a cirkuszi mutatványokban és a létrehozásukhoz szükséges pontosságban egy új színházi forma, új stílus magját látják." (Annyenkov, 1966, 2: 53) Az artista tökéletes és tökéletlen művészete - mint azt az alábbiakban elemezni fogom - Nabokovnál is mint tökéletes művész, illetve tökéletlen hasonmása, gyönge utánzata, paródiája jelenik meg. Az előadás szerzője ugyanaz az Annyenkov, aki a 30-as évek végén szorosan működik együtt Nabokowal és megrendezi Az eset című színdarabját (mint már említettem, egy másik Nabokov-darab megrendezésére szintén készült). A díszlettervező, rendező és teoretikus Annyenkov színháztörténeti feldolgozása a mai napig nem történt meg (az 1924-ben emigrált művészt természetesen törölték az orosz színháztörténetből). Annyenkov közvetlen munkatársa volt és mint írja, „negyven évig barátja" a Nabokovra is nagy hatást gyakorló Nyikolaj Jevreinovnak (1910-17 között a pétervári Krivoe Zerkalo - Görbe Tükör — színházban, majd díszlettervező volt Jevreinov híres tömegszínházi rendezéseiben). Teoretikusként Annyenkov a „tiszta módszer színháza" („tyeatr csisztogo metoda") esztétikáját dolgozta ki, melynek nagy hatású összegzése Az első pálinkafőző című előadás. Ezekre a színházelméleti munkákra (túl a kortárs orosz avantgarde színházesztétáinak hatásán) elsősorban - mint azt Sztrutyinszkaja (2000) a teoretikus Annyenkovról írt úttörő cikkében elemzi - Marinetti music-hall és varietészínházi futurista manifesztumai voltak hatással (amelyek már 1914-ben megjelentek oroszul; lásd Dmitrijev, 1977: 272). Mint ismeretes, Marinetti esztétikájában az élenjáró színházi műfaj a musichall, a cirkuszhoz közel eső színházi forma, amelyben Marinetti a bátorsági, halált kihívó mutatványokat tartja fontosnak. Annyenkov színházi programjában a cirkusz és gimnasztika játszanak vezető szerepet, a szereplők természetesen antipszichologikusak és heroikusak. Az Annyenkov-Nabokov alkotói együttműködés kezdetére nem áll rendelkezésre megbízható életrajzi forrás, ám kétkötetes naplójában Annyenkov többször 134