P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Műfajok emlékezete - Tompa Andrea: Egy sebtében kipingált világ

Tompa Andrea Egy sebtében kipingált világ Színház és teatralitás Vlagyimir Nabokov prózájában Nabokov poétikáját a teatralitás, a színházi látásmód és hatások, dramatikus szerkesztési elv, színházi motívumok, témák határozzák meg. Az 1934-ben írt, majd 1935-36-ban folyóiratban publikált Meghívás kivégzésre (Priglascsenyie na kazny) című regény - mint e teatralitás legösszetettebb példája - több szempontból is egyedülálló Vlagyimir Nabokov orosz és angol nyelvű életművében. Jelen dolgozat arra vállalkozik, hogy az orosz nyelvű regény elemzésén keresztül egyrészt felgöngyölítse a mű valamennyi színházi vonatkozását, teljes színházi motivikus, tematikus, strukturális rendszerét, másrészt rámutasson a római cirkusztól az avantgarde reteatralizált színházáig terjedő hatásokra, végezetül a kettő együttes értelmezésével körvonalazzon egy nabokovi színházpoétikát.

1 Nabokov színházi látásmódját számos tényező határozza meg, genetikusan, tipológiailag és poétikailag egyaránt. A jelen dolgozat nem tűzi feladatául a látásmód teljes körű leírását, pusztán néhány fogódzót sorol fel. Nabokov a teatralitással átitatott századelő gyermeke: „Én ennek a kornak a terméke vagyok, ebben az atmoszférában nevelkedtem", írja egy levélben Edmund Wilsonnak (The Nabokov-Wilson letters, 1979: 220). Az orosz századelő a játék és az élet határán helyezkedik el, amelynek kulturális és emberi viselkedési formái egyaránt teátrális jellegűek. Ebben fontos szerepe van a századforduló színházának (és esztétikájának), amely ekkor mozdul el a realizmus felől a stilizáció színháza felé. Nabokovot életrajzi kapcsolat is fűzi a színházhoz és a vizualitáshoz. Egyrészt egy családi kapcsolat (édesapja színházi mecénás, operarajongó és -értő), másrészt ő maga a díszlettervező M. Dobuzsinszkij tanítványa, aki rajzra okítja, s ezáltal gyermekkorában már kapcsolatba kerül a Művészet világa (Mir iszkussztva) csoport tagjaival; a Drugie berega (Más partok)

2 önéletrajzi regény tanúsága szerint a család számos kép birtokában is volt. Az orosz szecessziót, a „sztyil modernt" képviselő Művészet világa esztétikáját, az ún. retrospektív álmodozókat

3 nem csak teátrális látásmód jellemzi (sokan közülük színházi tervezőként is dolgoztak, és részt vettek a későbbi Gyagilev-balettekben is), de a színház, cirkusz, marionett, karnevál, udvari ünnepség, a commedia dell'arte maszkjai, vagy akár bűvészek, törpék stb. festészetük állandó visszatérő témái.

4 Az élet teatralizálása szinte bármilyen tematikájú alkotásukra jellemző (Makovszkij, 1999; Pozsarszkaja, 1970). A Művészet világa színházi tevékenységével (időben párhuzamosan a Művész Színház megalakulásával és ehhez szorosan kapcsolódva is) kezdődik el - a prózai színházban, operában és balettben egyaránt - a dekorativitás elvén alapuló, vizualitás kultuszára épülő színházi stilizáció. Az avantgarde paradigmához kapcsolódó nabokovi poétika elsősorban a vizualitás elvén nyugszik, szemben a világ auditív érzékelésére, főként zenei elvre orientálódó szimbolizmussal. E poétika valamennyi összetevője, melynek legátfogóbb,