P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Szabó István: Színészéletutak

Színészéle tutak a színházi előadásnál kevésbé stilizált, életszerűbb szerepjátszás kívánalmával. Bár a magyar filmeknek körülbelül 1980-ig viszonylag magas volt a nézettsége, igazi népszerűséget azonban a tévéjátékok teremtettek, hiszen, egyetlen televízió lévén, naponta milliók nézték a műsort. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a televízió akkortájt kulturális missziónak tekintette a színházi előadások közvetítését is, ezért nagyon sok előadásról készült és maradt fenn előbb fekete-fehér, később színes felvétel. Természetesen ez a generáció nemcsak a kezdeti, „paradicsomi" állapotokat élte meg, hanem elszenvedte az átalakulás kínjait is. A magyar film visszaesését, minőségi és mennyiségi megtorpanását, közönséghatásának jelentős csökkenését, a televízióban pedig a tévéjátékok gyártásának elsorvadását, a szappanopera térhódítását és a színházi közvetítések szinte teljes eltűnését a képernyőkről. A 90-es években meglehetősen gyors tempóban lejátszódó változások évfolyamunkat színészi szempontból még igencsak aktív korban, 50 év körül érték, és az előzmények ellenére szinte mindenki életművében gyors és látványos visszaesés következik be: hirtelen lecsökken, szinte megszűnik a filmes aktivitás, a tévés jelenlét. A film és a televízió lehetőségei nem mindenkit és nem egyformán értek el. Lehetett ez alkati, alkalmassági probléma is, de sokkal inkább nevezhető helyzetinek: budapesti vagy vidéki színésznek lenni nem jelentett azonos esélyeket az érvényesülés szempontjából. „Aki szegény az a legszegényebb": a vidéki színészi lét a szűk körű ismertséget a televíziós és filmes szerepekből való kirekesztés révén hosszú távra garantálja. Ez természetesen egzisztenciális probléma is, de talán a színész számára fájóbb maga a kizárás ténye. A magyar játékfilmekben játszott szerepekről megbízható forrásként használhatjuk a filmintézet kiadványát, a Magyar filmográfia, fátékfilmek 193 l-l997 kötetet. Évfolyamunkból többen már főiskolás korukban is jelentős szerepeket játszottak magyar filmekben. Az ekkor jelentkező, velük azonos korú filmrendező generáció a kortárs tematikákhoz új arcokat, fiatal színészeket keresett és talált is köztük; a korábban induló Jancsó Miklós is a Szegénylegények után feltűnően sok szerepet osztott rájuk. Főiskolás korukban és a pályakezdés éveiben, 1970-ig több mint tíz filmben szerepelt Kozák András, Juhász Jácint, Drahota Andrea és Moór Marianna. A pályaelhagyókról viszont szinte alig marad filmes emlék. Vagy még az „alig"-nál is kevesebb, mint Kardos Gábor és Pálfi Gabriella esetében, akik egyetlen filmben sem szerepeltek 7, illetve 4 éves színházi pályafutásuk alatt. Gönczöl András, Osztovits Cecilia, Tóth Gabriella egy-egy filmben egy villanásra véteti magát észre, míg Tóth Sándor és Farkas Gabi után két film marad a főiskolás évekből. Kezdetben Csomós Mari és Szabó Éva is kevés filmben játszott, kettejüket csak később halmozták el szerepekkel a filmrendezők. A tipikus viszont ennek fordítottja: előbb több, majd az évek múlásával egyre kevesebb filmben szerepeltek a legfelkapottabb sztárok is. Az alábbi felsorolás a játékfilmes szerepek szempontjából mutatja be az élmezőnyt. Moór Marianna 36 (ebből 1 a kilencvenes években) Kozák András 33 (4) Juhász Jácint 28 (0) Szilágyi Tibor 26 (0) Horváth László 25 Meszléry Judit 22(1) 113