Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
ZENTAI MÁRIA: Az íbisz legfeketébb tolla
paradigma, 3 1 éppen ekkoriban változott Magyarországon: Vörösmarty nemzedékének gondolkodása alapvetően más keretek között működött, mint Kazinczyé. A vízválasztó a herderi nyelvbölcseleti fordulathoz való viszony. Kazinczy minden kinyilvánított Herder-rajongása ellenére nem vette át az organikus nyelvregény eszméjét; mint Csetri Lajos írja: „Hiába foglalkozott tehát az előző évtized utolsó éveiben Herder életművével, meg sem érintette a hamanni-herderi nyelvfilozófiai meggyőződés a gondolat és nyelv organikus egységéről, a nyelvi gondolkodásról, sőt az objektív nyelvi szellemfelfogás értelmében a nyelv elsődlegességéről. így tehát a romantikát inkább megelőző herderi nemzeti nyelvgéniusszal szemben ő változatlanul az egyetemes európai humanista nyelveszmény alapján áll". 3 2 Ennek a nyelveszménynek a középpontjában az egyezményes alapon létrejött, kommunikatív célú, eszköz jellegű nyelv racionalista gondolata áll, amelyet a tudománytörténet az újkorban a descartes-i filozófiai hagyományhoz köt. 3 3 A racionalizmussal élesen szembeforduló Hamann és tanítványa, Herder ezzel szemben tudat és nyelv szétválaszthatatlanságát vallják, szemléletükben a nyelv nem eszköz, hanem aktív erő, a világhoz való viszony meghatározója, „a nyelv révén nemcsak adott a világ, hanem a nyelv maga is világ, amelyben benne élünk". 3 4 Ez a világ közösség is: az anyanyelv közvetlenül adott, reflektálatlan közössége. Herder mellett a göttingai egyetem köreiben is többeket foglalkoztatott nyelv és nemzet szoros összefüggése: Kelemen János, 3 5 majd Békés Vera 3 6 is kiemelte Lichtenberg és Michaelis műveiben azt a gondolatot, hogy az egyes népek gondolkodásmódja és nyelve kölcsönösen meghatározza egymást. Kölcsey 1817-ben Kazinczyhoz írott lasztóci leveleiben éppen ezen a ponton jelenik meg a mesterétől radikálisan eltérő felfogás: „A stiliszta formálja a nyelvet, de mi formálja hát a stilisztát?" Csetri Lajos szerint ebben a megjegyzésben „talán nem túl merész nemcsak a dialektikus gondolkodás, hanem a herderi nyelvfilozófiai elvek nyomát is felfedezni, melyek szerint a nyelv a nemzeti objektív szellem hordozója, s ennyiben a (nemzeti) nyelv az egyéni nyelvi tudat előtt létezőnek tekinthető." 3 7 Az induló Tudós Társaság első évtizedeinek nyelvbölcseleti felfogását „más főtárgyú" írásokból lehet feltárni, mivel (mint említettük) a nyelvésze31 A paradigma fogalmát abban az értelemben igyekszem használni, amelyet Thomas S. Kuhn elméletére támaszkodva Békés Vera fejt ki és alkalmaz már hivatkozott A hiányzó paradigma című kiváló könyvében. 32 Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Budapest, Akadémiai, 1990. 68. 33 Vö.: Békés Vera, i.m. 28. 34 Kelemen lános: Nyelv és történetiség a klasszikus német filozófiában. Budapest, Akadémiai, 1990. 95. 35 uo. 101. 36 Békés Vera, i.m. I. 3. fejezet: „A göttingai paradigma". 37 Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Budapest, Akadémai, 1990. 287. 84
