Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

ZENTAI MÁRIA: Az íbisz legfeketébb tolla

Isten küldötteként ő is egyenesen a szívet érti. A hasonlat pedig a „Teremtés (vagy Természet) könyve", a liber mundi metafora felé bővíti az összefüggéseket: „Ez a könyv az, amelynek szövegét Isten saját kezűleg írta - és a kutató hivatott, hogy megfejtse azt, illetve értelmezése révén olvashatóvá és érthetővé tegye".

2

2 Ez az összefüggés nagyon érdekes lehetőségeket vet föl más Vörösmarty-művek, mindenekelőtt a Gondolatok a könyvtárban értelmezésével kapcsolatban. A vers olvasható a „Teremtés könyve" metafora és A szent emberben leírt „hazudni termett szó" közös erőterében, de erre nem most kerítünk sort. A teremtésnek a szív és az elme mélyébe írott üzenete megelőzi a nyelvet, szavakba öntéséhez isteni segítség kell (Berzsenyi emléke - 1837): Csak ami keblem mélyeiben buzog, Csak amit elmém tiszta lapján írva hagyott az örök Teremtés, Oh adj nekem szót, édeset és erőst, Azt szűvarázsló hangba kiönteni: A lélek égből hozott tisztaságát („Mintha lelkem ága volnál / Tiszta s ép, / Melly még ment minden hibától / És a legdicsőbb sugártól / Égi szép" - Cs. M. kisasszonynak, 1842) veszélyezteti a nyelv: Szeresd hazádat és ne mondd: A néma szeretet Szűz mint a lélek, mellynek a Nyelv még nem véthetett. (Honszeretet, 1843) A szerelem nyelv, közvetítő nélküli közvetlenségre tör: Fel kívánom vinni, Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait. Mit nem esküdött szó, Nem súgott ajak, Amit bánat és éj Gondolhattanak. (Ej és csillag, 1841) 22 Gadamer, i.m. 25. 81