Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

ZENTAI MÁRIA: Az íbisz legfeketébb tolla

Zentai Mária Az íbisz legfeketébb tolla A nyelv hitelvesztésének nyomai Vörösmarty költészetében

1 „A legtöbb baj a világon onnan származik, hogy az emberek nem értik egymást. Én még soha életemben nem láttam oly tiszta és világos írást, melyet ne lehetett volna különféle módon értelmezni. És ez a nyelv tökéletlenségéből származik; mert egyik nyelv sem alkalmas arra, hogy tisztán és határozottan fejezzük ki, amit mondani akarunk, és amit érzünk. Meggyőződésem azonban, hogy az emberek fel fognak fedezni még valamit: (hogy mi az, nem tudom, ha tudnám, megmondanám) aminek segítségével eszméiket majd kristályos tisztasággal közölhetik."

2 Az idézet nem Vörösmarty, hanem Széchenyi István tollából származik. Vörösmarty nem is ismerhette, mivel naplórészlet: az 1825. november 15-i bejegyzés, Jékely Zoltán fordításában. Érdekes a dátum, a tartalom nem kevésbé. A nyelvművelés érdekét szolgáló Tudós Társaság megalapítása után alig néhány nappal

3 az alapító a nyelv helyett létrehozandó, jobb, hatékonyabb kommunikációs módról ábrándozik. Nincs egyedül az álmával: ezekben az évtizedekben Európa-szerte tökéletesnek szánt mesterséges nyelvek sokasága született, amelyek éppen a Széchenyi által is felvetett két problémát: az egyértelműség hiányát és kifejezőképesség szűkösségét kívánták megszüntetni. 1827-ben Francois Soudre találmánya például, a Solresol, a zenei hangok univerzalitását kihasználva építette föl egyetemes nyelvét.

4 Hasonló nyelvbölcseleti elégedetlenség száz évvel korábbi, erősen ironikus példája Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényének az a része, amelyben a szereplő tudósok irtóztató nagy batyukban cipelik hátukon a dolgokat, hogy ne kelljen a pontatlan és félreérthető szavakat használniuk. 1 Köszönettel tartozom Szajbély Mihálynak, S. Varga Pálnak és Takáts Józsefnek, akik tanulmányom első változatának meghallgatása után tanácsaikkal segítettek a végleges szöveg kialakításában. 2 Széchenyi István: Napló. Vál., szerk., a fordítást ellenőrizte, a jegyzeteket és az utószót írta: Oltványi Ambrus. Ford.: Jékely Zoltán. Budapest, Gondolat, 1978. 425. 3 Széchenyi a november 3-i kerületi ülésen tette meg felajánlását. 4 Vö.: Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése. Budapest, Atlantisz, 1998., különösen „A filozófiai nyelvek utószezonja" című fejezet: 286-291. 73