Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
NAGY IMRE: Palástra varrt betűk
zog, 1 3 s az apokaliptikus toronyrombolás eseménye mellett - ennek megjelenítése utalás lehet arra, hogy Hakim kalifa 1009-ben adott parancsot az elfoglalt Jeruzsálem templomainak lerontására - az üdv biztos reményében („0 spes certa salv[tis]) egy új város felszentelését mutatja be: ennek építői láthatók Krisztus jobbján. 1 4 E félkör alakú palást tehát az az égbolt, ami a világ fölé borul, de a dráma csillagsátorát is ez alkotja. Miközben lent a földön, a játék színpadán ,,A' szent királynak hölgye", Regina Gisla által varrt betűk elvesztették értelmüket. A szöveg azt az időpontot is megjelöli, amikor ez a végzetes jelentésvesztés megtörtént. A királyné fogalom ugyanis az idézett textusban, illetve drámabeli kontextusában kettős tartalommal, személyvonatkozással bír. Az államalapító (városépítő) szent király hitvese mellett ,,a' tengeren túl harczoló Lajos" lányára, az ország rendjét szétzüllesztő (toronyromboló) Zsigmond feleségére, Máriára is vonatkozik, akinek halálával következett be a szöveg eredeti értelmét letörlő állapot. A Mária királynőre való utalást egy további jelzés is megerősíti: a palást szimbolikájában ugyanis kiemelkedő szerepet játszik Szűz Mária alakja, ezzel függ össze az a tény, hogy - mint a palást egyik felirata közli 1 5 - az uralkodópár a székesfehérvári Mária mennybevétele királyi főtemplomnak adományozta e becses textíliát mint kazulát, amelyen a hagyomány szerint minden Gizellát követő magyar királyné öltött egyet a koronázás alkalmával. 1 6 Eszerint Nagy Lajos leányától származik az ily módon folyamatosan készülő-íródó palást legutolsó betűje. Mária halála - tehát az írás megszakadása - tragikus fordulópont a dráma világában, mégpedig a mű kettős motivációjának megfelelően, megduplázott értelemben: ez a szomorú esemény vált, már a cselekmény kezdete előtt, a Kont által kétszer is (előbb Rózsának, majd magának Zsigmondnak) előszámlált törvénytelenségek elindítójává, és ez lett, a királynak Kont gyászát balul magyarázó félreértése következtében, ahogy az első felvonásban látjuk, a főhős személyes sérelmének is forrása, a baljós csillagolvasatot enyhítő sze13 Kovács Éva: Casula Sancti Stephani Regis. Acta Históriáé Artium, 1958. 181-221.; Kovács Éva - Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1980. 58-82. A szerzők szerint: „A miseruhán megjelennek ugyanazok a mennyei karok, amelyek a himnusz szerint együttesen dicsérik Istent." 59.; István király emlékezete. Az 1971. évi kiadást kiegészítette és a kötetet szerk.: Király László. Budapest, 1987. 21. 14 Ipolyi Arnold: A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Budapest, 1886.189.; Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 353-355. 15 Casula haec data et operata est ecclesiae S. Mariae sitae in civitate Alba anno incarnationis Christi MXXXI. indictione XIV. a Stephano rege et Gisela regina. Ipolyi Arnold fordításában: „E kasula (misemondó ruha) adatott és készíttetett Sz. Mária Fehér városában levő egyházának Krisztus születése MXXXI-dik esztendejében, a XIV. indictióban István király és Gizela királyné által. Ipolyi Arnold, i.m., 182.; erről lásd még: Györffy György, i.m. 353. 16 Tóth Endre - Szelényi Károly: A magyar szent korona. Királyok és koronázások. Budapest, 1999. 46.; Kovács Éva - Lovag Zsuzsa, i.m. 75. 199
