Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól
A kézirat valószínűleg Vörösmartynétól kerülhetett Gyulai Pálhoz, hiszen Gyulai más esetben jelölte volna, ha például Zádor Györgytől szerezte meg: 24 vagyis nem képzelhető el, hogy bárki idegen kezébe jutott, aki holmi tervrajzokat firkált volna rá, ellenben Vörösmarty gyakorlatában a kéziratok hátoldalának például számadásokkal, tollpróbákkal stb. való beírása nem volt ritka. Ráadásul ugyanazzal vagy ugyanolyan irónnal szerepel egy javítás a második kéziraton: „ártatlan" helyett „boldogtalan". (Ugyanakkor irónnal vagy ceruzával dolgozhatott a kéziratok rendezője is, bár az első variáns fölé írt cím jól elkülöníthető a Vörösmarty kezével írtaktól.) Egyébként a kéziratgyűjtemény több szövegében is található irónnal történt bejegyzés, javítás, amelyek minden bizonnyal Vörösmartytól származnak, a vélhetőleg 1849 után keletkezett művek közül az Emlékkönyvbe című vers (165. lap) vagy Az ember élete (174. lap) 1-2. szakasza ceruzával írott változata van felülírva tollal. A következő lépés az lehetne, hogy megállapítsuk, milyen ház alaprajza lehet a rectón, hiszen ha ez megvan, nagy valószínűséggel következtethetünk az átépítés hozzávetőleges idejére (már amennyiben nem csak terv maradt). Ugyanakkor sajnálatos módon a rajzokból nem lehet megállapítani teljes bizonyossággal, hogy melyik házra vonatkozhatnak, hiszen Vörösmarty 1849 utáni lakhelyeinek egyike sem maradt fenn. Legfeljebb kizárásos alapon okoskodhatunk, ugyanis a baracskai (pontosabban szentivánpusztai) gazdatiszti lak, amely 1850 májusától lehetett a Vörösmarty-család lakhelye, 2 5 csupán átmeneti szállásnak bizonyult, hiszen csak szívességből lakhattak ott Boros Mihály 1882-es emlékirata szerint, 2 6 ráadásul Vörösmarty szülőfalujában szeretett volna megtelepedni, s csak ideiglenesen, jobb híján fogadhatta el a baracskai lakást. Mindehhez járult még az állandó pénzhiány, 24 Ugyanakkor Toldy Ferenc egy Kazinczy Gáborhoz írt levelében így ír: „[Zádor] Vörösmartyt s halála után Vtynét, minden írásai és levelezéseiből kifosztotta, nála néhány Kazinczy-féle is, és nem fogja többé látni ember. Ládák bezárva állanak pitvarában, mióta Bécsben van, - ha igaz? - mert ez az őrző düh oly nagy, hogy ennek érdekében tán az igazságnak is hátat fordít. Tudod-e, hogy mikor az új »Kézikönyv« végett tőle a Vörösmartyanákat használatra kikértem, megtagadta..." Toldy Ferenc Kazinczy Gábornak, 1859. február 8. Idézi: VMÖM 1. 344. Persze nem valószínű, hogy az Előszó is Zádorhoz került volna, de ha így van, róla sem képzelhető el, hogy elköveti azt a szentségtörést, hogy bármit ráírkáljon. 25 „Későn jővén be Pestre, fogva nem voltam, sőt a behívatásig szabadon bocsáttatván, még márciusban kimentem Csepre napamhoz, onnan májusban Baracskára (tulajdonképpen Szentivánra, ami Baracskának tőszomszédja), s itt lakom azóta családostul, jelenleg tűrhető állapotban, de jövőre minden biztosítás nélkül." Vörösmarty Ujfalvy Sándorhoz, 1850. december 27-én. 26 „Vörösmarty Nyéken, Baracska mellett születvén, lelke arra a tájra vonzotta, s írt nekem, hogy nem tudnék-e Baracskán szállást, ahová ő átköltözhetnék [ti. Csépről, anyósa birtokáról]. Rögtön megkértem id. Pázmándy Dienest, hogy engedje át a szentiványi pusztán levő üres tisztilakot Vörösmartynak, és a nemeslelkű jó úr azonnal átengedte két hold kerttel, és Vörösmarty még azon őszön [rosszul emlékszik Boros, mert ez 1850 májusában történhetett] megjött Baracskára." Boros Mihály: Emlényeim. 1882. II. Idézi: Lukácsy-Balassa, i.m. 449. 186
