Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól

Vörösmarty ezt az Előszö-t egy (1850-ben) tervezett műhöz írta, amely mű azonban nem készült el. Azt hiszem már a versnek az első sorai is félreérthetetlenül megmondják, hogy a költő ezt az Előszót összes addig (1854) írt művére vonatkoztatja."

8 (Látható, hogy Hoffmann figyelembe veszi ugyan Gyulai feltevését, ám nem fogadja el.) Az 1854-es újabb datálási javaslat arra vonatkozik, hogy 1854-ben Vörösmarty valóban tárgyalt Heckenasttal addig írt összes munkáinak kiadásáról, ám végül nem valósult meg a terv: „Heckenast Füredről megtette írásbeli ajánlatát munkáimért. Én is jobbnak látom írásba foglalni azokat s határozottabban kijelölni közben járásod mellett. [...] Mindenesetre elismerem az idők mostohaságát, de munkáimért jelenleg nem fogadhatok el kevesebbet, mint amennyit mondtam, 6000 váltót, azaz hatezer forintot..."

9 A Tóth Lőrincnek írt levél tanúsága szerint meglehetősen kezdeti fázisban lehetett a kiadás terve, amennyiben még az anyagiakról sem sikerült megegyezniük. Valószínűleg Heckenast sokallta a 6000 forintot, hiszen még az előző kiadás sem fogyott el,

1

0 s talán ezért nem realizálódott a tervbe vett kiadás. Ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy Vörösmarty valóban írt egy verses előszót munkái tervezett összkiadásához. Az Előszónak két kézirata létezik: egy cím nélküli fogalmazvány és annak egy címmel ellátott tisztázata, amely arra enged következtetni, hogy a költő kiadásra, pontosabban nyilvánosságra szánhatta művét, hiszen nem hagyta vázlatban, töredékesen. A megjelenés elmaradását nem nagyon lehet a cenzúrával magyarázni, hiszen a szövegben semmiféle konkrét politikai vonatkozás sincsen (vessük össze akár A vén cigánnyall), a korban sokkal egyértelműbb, aktuális (különösen az 1849-es eseményekkel kapcsolatos) célzásokkal teli művek is megjelenhettek (lásd például Arany János, vagy Lévay József, vagy Tompa Mihály korabeli publikációit). Ráadásul Vörösmartyt kínzó anyagi gondjai, illetve az irodalmi közélet fokozott várakozása is arra késztethette, hogy közreadja nehezen elkészült írásait. 1853-ban például az a hír terjedt el, hogy Vörösmarty „letette a lantot", vagy ahogy Greguss Ágost éppen az Előszó filológiai diskurzusában igen kitüntetett szerepet játszó Három rege megjelenése kapcsán írja, amelyről úgy tetszik, azt hiszi, hogy frissiben készült mű: „Vörösmarty termékenysége, mondják, néhány év óta csökkent. Nem tudjuk, nem készülnek-e a költő csendes magányában a legbecsesebb ajándékok, melyekkel a nemzet egyszerre meg fog lepetni... De feltéve is, hogy most ritkábban nyűl édes lantja után, a termékenység csökkenésének 8 Vörösmarty Mihály összes művei. 3. kötet. Kisebb költemények. III. 1840-1855. S. a. r.: Tóth Dezső. Budapest, Akadémiai, 1962. 558. (A kritikai kiadás rövidítése a továbbiakban: VMÖM) 9 Vörösmarty Tóth Lőrinchez, 1854. augusztus 4. In: Lukácsy Sándor—Balassa László: Vörösmarty Mihály. Budapest, 1955. 458. 10 Ismeretes, hogy a tíz kötetes ún. „kézi" kiadást Kilián György leszállított áron kínálta, ám így sem vették meg. Vörösmarty halála után aztán visszaállította az eredeti árat - minthogy megnőtt a kiadás keletje -, a nyereség egyharmadát felajánlva a Vörösmarty-árvák javára. 181