Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
GERE ZSOLT: „Meglehet, köztársasága volnánk angyali lényeknek"
a gondviselésre és az üdvtörténetre támaszkodó történelemértelmezést alkosson, vagy sarkítottan fogalmazva: lényegében a keleti-ázsiai származás európai-keresztény fordulatát hajtsa végre. A' Délsziget, mint A' Rom ellenpárja, bár az egyik legellentétesebb, a mű egészét uraló fantasztikumtól a boldogság szigete fordított teleológiájáig terjedő értelmezéseket kiváltó Vörösmartymű, véleményem szerint a kultúrköröknek ezt a cseréjét próbálja megvalósítani. A történelem uraként immár a zsidó-keresztény Istent szerepelteti, s a műben lehetségesként tünteti föl a körforgás alóli kilépést is. E történelmi végpont szimbóluma „a szent titkot" őrző Szűdeli, akinek jelképes otthona „az élet' négy korá"-nak jót és rosszat, békét és háborút vegyítő, hatalmas ecsettel festett képein túli terembe kerül. Az eposztöredék másik szereplőjének, a nemzeti aspektust jelképező Hadadúrnak a története úgy értelmezhető, mint az elszakadás és küzdelem fázisain keresztül e végpont felé tartó, gondviselés által is támogatott mozgás. Sivatagi bolyongása a zsidóság egyiptomi kivonulásával lesz analóg, s a halállal fenyegető, céltalan vándorlást, amely ebben a kontextusban az örök zsidó történetének a megváltatlanságot kiemelő motívumát villantja föl, csak a Jézust szimbolizáló gyermeknek a keresztséget megadó felbukkanása oldja föl, s a gyermek lábnyomain kijutva a sivatagból válik csupán elérhetővé a honfoglalás, a küzdelem egyén fölötti állomása. 1 9 A történetfilozófia a műben visszaváltozik teológiává. Ebben az időszakban egyébként rendkívül erős Vörösmartynak az a törekvése, hogy műveiben leválassza a nemzeti hagyományról a pogány kor isteneit, vagy ahogy ő nevezi, a „mozdulhatatlan bálványokat", a villámokkal rettenetesen leomló „magyarok istenét". 2 0 E folyamat betetőzője lesz 1837-ben az Árpád ébredése című mű, amelyben Árpád méltatlannak nevezi Hadúrt arra, hogy térdet hajtson neki, mert bár a nemzetet kiragadja a homályból a harci hírnév, ugyanaz le is buktatja csillagát, mielőtt a nagy pályát bevégezné. A' Délszigetben az ifjúkorral kezdetét vevő történelmi küzdelem Istentől eredő nyitó mondata lényeges fogalomcserével és kontextusváltással majd a Gondolatok a könyvtárban című műben bukkan fel újra. A két, egyaránt a történelem egészének értelmére és céljára adott válasz közötti feszültség és különbség jó alapot ad arra, hogy - A' felekezet állásfoglalását is figyelembe véve - Vörösmartynak a harmincas évek legelejétől a negyvenes évek közepéig tartó szemléletváltását vázlatosan nyomon kövessük. Az eposzban Isten a keresztény morál és eszkatológikus jövőkép alapján bocsájtja útjára a két fiatalt a „tűrni, remélni" felszólításával, a Gondolatokban viszont, minden transzcendenciától megfosztódva, a tűrni „pusztán" evilági imperatí19 Vö.: Szörényi László: „A szent hazának képe". Őstörténet és epika Zrínyitől Krádyig. In: Szörényi, i.m. 216.: „Hadadúr szimbolikus megkeresztelése azt jelenti, hogy a nemesi történeti eszmények önmagukban elavultak, a magyar nemzet lényegének továbbvitelére alkalmatlanok." 20 Vörösmarty Mihály összes művei. 5. kötet. Nagyobb epikai művek. II. S. a. r.: Horváth Károly és Martinkó András. Budapest, 1967. 709. 177