Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
GERE ZSOLT: „Meglehet, köztársasága volnánk angyali lényeknek"
egyesíteni és talán megmenteni képes „szent akarat" (Szózat), illetve az időben előre haladva a már idézett Gondolatok a könyvtárban „rettentő tanulságba, az ,,[é]sz és rosz akarat" közötti istentelen frigy Az emberekben, a szabadságharc bukása utáni összetettebb, meglátásom szerint eltérő fejlődési sorba tartozó műveket ezúttal nem is említve. Az íráshoz a Vörösmarty-filológia mai állása szerint időben legközelebb az Örök zsidó (1837-38) töredékei állnak, a Halál monológja, a mű ún. első prózai vázlata és egy verses töredék szintén e műcsoportból. Az Örök zsidó töredékei lényeges pontokon kapcsolhatók a cikkhez, s olyan, talán a téma jellege miatt elfojtott aspektussal egészítik ki annak tartalmát, amely állandó eleme Vörösmarty emberképének. Bár a cikk is szól az egyes ember rövid létéről, az emberi nem és a teremtett világ pusztulása, a mulandóság korlátlan hatalma, mint azt a párhuzamosan készült töredékek mutatják, állandó hátteret jelent szinte kezdettől az életműben, s veszélyezteti bármiféle történeti télosz megalkotását. Az Örök zsidó ban szövegszerűen is szerepel a „teremtés ajtajának" bezárása, természetesen nem mint történeti végpont, hanem az élet végső pusztulását követő utolsó mozzanat. Ha a különféle történetfilozófiai felfogások közös jegyének azt tartjuk, hogy e szemlélet összefüggést teremt a történeti események és következményeik között, s ezt egy végső értelemre vonatkoztatja, vagy Kölcsey megfogalmazásában: „a történetek különféleségeiben nyomozza azt a rendet, melyhez az emberi kifejlés és munkálkodás kötve van; s azt kérdi magától, ha mindezen erő, rend és munkálkodás nem bizonyos célra siet-e?", 1 1 akkor Vörösmarty életművében kevés olyan tiszta képletű művet találunk, amely ennek a típusú feltételrendszernek megfelelne. Néhány kivételtől eltekintve az egyetemességre törő gondolatsor vagy a nemzettörténet nézőpontjából bomlik ki, vagy fordítva, a nemzettörténet szembesítődik, többnyire a veszélyeztetettség-érzet miatt, egyetemesnek tételezett törvényekkel, s ez még akkor is igaz, ha az utóbbi esetben többnyire csupán a nemzeti és emberi értékek és célok kissé retorikus, a láttatott erőkhöz nem mérhető ellenpólusát 11 Kölcsey Ferenc: Történetnyomozás. In: Kölcsey Ferenc Összes Művei. Szerk. és s. a. r.: Szauder Józsefné és Szauder József. Budapest, Szépirodalmi, 1960. 1274. A tanulmányban a következő műveket használtam még a történetfilozófia fogalmával kapcsolatosan: Rudolf Bultmann: Történelem és eszkatológia. Ford.: Bánki Dezső. Budapest, Atlantisz, 1994.; uő.: Az Újszövetség teológiája. Ford.: Koczó Pál. Budapest, Osiris, 1998.; Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet (A történelemfilozófia teológiai gyökerei). Ford.: Boros Gábor és Miklós Tamás. Budapest, Atlantisz, 1996.; Kelemen lános: Nyelv és történetiség a klasszikus német filozófiában. Budapest, 1990.; uő.: Az ész képe és tette (A történeti megismerés idealista elméletei). Budapest, Atlantisz, 2000.; Johann Gottfried Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Ford.: Imre Katalin és Rozsnyai Ervin. Budapest, 1978., uő.: Értekezések, levelek. Ford.: Rajnai László. Budapest, 1983.; Rathmann János: Herder eszméi a historizmus útján. Budapest, 1983.; Giambattista Vico: Az új tudomány. Ford.: Dienes Gedeon és Szemere Samu. Budapest, 1979. 174
