Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."

2. Kölcsey Parainesisének hatása az Athenaeum diskurzusrendjére - avagy a Gondolatok... egy (alighanem releváns) kontextusa Ami az 1830-as évek végének, 40-es évek elejének Magyarországát illeti, gyanítom, hogy a defenzióba szoruló nemesi patriotizmus és az offenzív liberális kozmopolitizmus között annak rendje és módja szerint folyó „süketek párbeszédé"-t a Parainesis megjelenése zavarta meg, 1837-ben. (A hatást fokozhatta, hogy 1840-ben a Kölcsey-művek gyűjteményes kiadásának az a kötete is megjelent, amelyben először látott napvilágot a Mohács című írás.) Hogy Kölcsey egészen pontosan milyen európai előzmények hatására dolgozta ki koncepcióját, annak kiderítése a kritikai kiadás feladata lesz; egyelőre itt meglehetős a homály, de a kérdés nem is tartozik ide. Alighanem Tóth Lőrinc volt az első, aki a kozmopolitizmus iránti lelkesedése közepette elgondolkodott Kölcsey álláspontján. Jellemző, milyen kontextusban érvényesíti a Parainesis szerzőjének szemléletét: „Sokan a' közel eső kör iránti szeretetlenséget ürügylött világpolgári érzelemmel palástolják, 's munkás szeretetöket azoktól, kikkel jót tenniük legközelebbi kötelességök 's egyszersmind legkönnyebb módjok volna, olly szín alatt vonják el, mintha nagy szívok nem illy' kis körért, hanem egy egész emberiségért dobogna, jól tudván, hogy az ezernyi mérföldeken túl lakó hottentottákkal 's japánokkal úgy sem lehet jól tenniük 's ezért, mint lehetetlenségért, nem is lehet vádoltatniok."

1

1 S hozzáfűzi: „Az emberek' nagy része illy szempontból itéli meg, 's kárhoztatja a' cosmopolitismust, mint a' kötelesség' parancsolta haza-, község- 's családszeretet' ellentételét vagy legalább azt visszanyomó irányt. 'S illy szempontból indúlt ki tiszta keblű 's az emberiségért melegen buzgó Kölcseynk is, midőn Parainesisében (1837diki első félévi Athen. 124. lap) ezeket írja: »ne hidd, mintha isten bennünket arra alkotott volna, hogy a' föld' minden gyermekeinek egyforma testvéri 's a' föld minden tartományinak egyforma polgári legyünk. - Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa stb. Hol az ember, ki magát a' föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szivedbe 's ott leled a' természettől vett tudományt, melly szerelmedet egy háznéphez 's ennek körén túl egy hazához lánczolja."

1

2 Tóth Lőrinc ráébred, hogy „az emberiségért melegen buzgó" gondolkodó sem kerülheti meg a patriotizmus kérdését; azonban Kölcsey antropológiai előfeltevését - a saját kulturális megelőzöttség megmásíthatatlanságát - nem fogadja el. Oldalakon át idézi az Athenaeum körében egyre népszerűbbé váló Tocqueville-t, aki az „ösztönös patriotizmust" kantiánus szellemben atavisztikusnak minősíti, s olyan hazafiságot tart a modern em11 Világpolgárság és honszeretet. Athenaeum, 1838. Második félév. 1-2. szám, 8. 12 uo. 9. 163