Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

S. VARGA PÁL: „...a kozmopolitizmusnak szükségképpen patriotizmusnak kell lennie..."

A nemzetek szövetségéről ő is beszél, azonban éppen ellenkező következtetésre jut, mint Kant. Szerinte a háborús konfliktusok egyre inkább arra a felismerésre vezetik a nemzeteket, hogy amit nem akarnak maguknak, azt nem tehetik meg másokkal sem; rá fognak ébredni, hogy ugyanúgy nem szabad másokat megfosztaniuk nyelvüktől, szokásaiktól, hagyományaiktól, sajátos gondolkodásmódjuktól, ahogyan maguk is ragaszkodnak a magukéhoz: ezért a népek szövetsége arra fog irányulni, hogy minden nemzet megőrizhesse a maga jellegzetességét, hiszen minden nemzet a maga egyedi módján gazdagítja az emberiséget, amelyet egésznek látni csak istennek adatott.

6 Fichte, úgy látszik, a két felfogás szintézisét kívánta megalkotni A patriotizmus és ellentéte című, 1807-es fiktív dialógusában. (Talán Rousseau Társadalmi szerződése is ösztönözte erre, hiszen míg a törvény itt szereplő apriorisztikus fogalma Kantot is inspirálta, az az - első kiadásban nem publikált - fejezet, amely Diderot-val vitatkozik s Az emberi nem egyetemes társadalmáról címet viseli, az emberi természetre hivatkozva utasítja el az ész törvényei alapján létesítendő egyetemes állam lehetőségét.

7) Az emberiség egységes rendeltetésének tételezésében Fichte hű maradt Kanthoz, ám úgy látta, hogy ide csak valamely nemzet kiművelésén át lehet eljutni. A dialógus egyik alakjának olyan álláspontot tulajdonít, amely szerint „Kozmopolitizmus az az uralkodó akarat, hogy az embernem ittlétének célja [der Zweck des Daseins des Menschengeschlechtes] az embernemben tényleg el legyen érve. Patriotizmus az az akarat, hogy ez a cél mindenekelőtt ama nemzetben legyen elérve, amelynek tagjai mi magunk vagyunk, hogy ebből kiindulva a siker az egész nemben elterjedjen."

8 Akkor sem tévednénk, ha ebből arra következtetnénk, hogy Fichte a német nemzet messianisztikus szerepét kívánja levezetni (hogy ti. a német nemzet fogja először elérni az emberiség célját, s ez fog kisugározni az egész emberi nemre), ez azonban inkább az egy évvel korábbi Beszédek a német nemzethez üzenete. A patriotizmus-dialógus teoretikus-beszélője inkább azt állítja, hogy kedvét lelje a látványban, de nem arra, hogy te gyönyörködj benne!" Még egy történetfilozófia az emberiség nevelésére. (1774) In: Johann Gottfried Herder: Értekezések, levelek. Ford.: Rajnai László. Vál., az utószót írta és a jegyzeteket összeáll.: Rathmann János. Budapest, 1983. 126-127. (A műnek nem a magyar kiadásban olvasható címét használom, hanem a Némedi Lajos által adottat, lásd: Világirodalmi Lexikon. Főszerk.: Király István. 4. köt. Budapest, 1988. 391.) 6 Briefe zu Beförderung der Humanität. Achte Sammlung, 1797.; Herders Sämmtliche Werke, XVIII. (i. m.) 271. 7 „Bizonyos, hogy az emberi nem szó puszta gyűjtőfogalmat tár szemünk elé; ez a fogalom nem feltételez semmiféle valóságos kapcsolatot az alá tartozó egyének között" stb. Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerődésről. In: uő.: Értekezések és filozófiai levelek. Ford.: Kis János. Budapest, 1978. 611. skk. 8 Der Patriotismus und sein Gegentheil. Patriotische Dialogen vom Jahre 1807. In: Fichtes Werke. Hrsg. von Immanuel Hermann Fichte. Band VII. Berlin, 1971. 228-229. Itt jegyzem meg, hogy a Fichtéről mondottakat Felkai Gábor kitűnő elemzése ösztönözte. A fordításnál is figyelembe vettem az általa közölt idézetek magyar nyelvű szövegét: Felkai Gábor: Fichte. Budapest, 1988. 138. skk. 161